KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar film

Putti Lya

Egy elfeledett sztár

Kőniger Miklós

Egy 1924-es közvélemény-kutatás szerint a toplistán Asta Nielsen a tizenegyedik; az első: Lya de Putti.

A berlini B1-es televíziós állomás éjszakai adásában mutatta be Gisa Schleelein filmrendezőnő 72 perces dokumentumfilmjét, Lya de Putti harmadik élete címmel. Az 1896-ban született (ahány lexikon, annyi születési évszám), magyar származású színésznő, rövid, de viharos életét és filmjeit követjük nyomon, Hámos Gusztáv operatőr közreműködésével. Ez a színes, de dokumentumaiban természetesen fekete-fehér film, bőven tartogat meglepetéseket, váratlan fordulatokat.

Vecsen született, eredeti nevén Putti Amália, két gyermeket szül nemesi származású férjének egészen fiatalon. A házasságot az első pillanatoktól botrányos perpatvarok jellemzik. A színésznő-álmokkal küszködő fiatal asszony csapot-papot, kastélyt és gyerekeket otthagyva Pestre menekül. A férj egy üres koporsót temettet el a családi kriptában, megrendezett pompával, s a stráfkocsit is hat ló húzza. Mindkét család szemében persona non grata. A hűtlen feleség „elhunyt”. Egy filmburleszk, egy tragikomédia kezdő képsorai...

1918-ban mutatkozik be először filmben, Balog Béla rendezésében A császár katonái főszerepében. Az érzékeny arcú, hatalmas szemű, élénk mimikájú, egzotikus külsejű színésznő varázsa Ady Endrét is megérinti, aki szerint mindenképpen filmre-színpadra való jelenség, immár művésznevén Putti Lya. A Tanácsköztársaság zűrzavara, a román megszállás után mi sem természetesebb, mint hogy Bukarestben játssza második filmjét, Pe valurile fericirii (Szerencse a hullámokból) címmel, Dolly A. Sigetti irányításával, 1920-ban. A román fővárosból egy norvég diplomata hamis útlevelével tud csak kimenekülni, a hatóságok karmai közül. Azzal gyanúsítják, hogy egy tönkrement bankár csődjében jelentős „szerepet játszott.” Ezek után nem jöhet más számításba, mint a húszas évek virágzóan viharos filmfővárosa, Berlin.

A dokumentumfilm rendezőnője véletlen találkozásnak köszönhetően ismerkedik meg a berlini sebésszel, Jochannes Zeilingerrel. A praktizáló orvos ugyanabban a lakásban él, ahol egykoron, már új nevén, Lya de Putti bérelt lakosztályt. Megbabonázva gyűjti-kutatja az adatokat, fényképeket, újságcikkeket, dokumentumokat, sőt 1991-ben könyvet jelentet meg a színésznőről Egy elfelejtett élet címmel. Együtt keresik a rendezőnővel a város Schöneberg kerületében lévő utcákon, tereken, lokálokban, mozikban, az Ufa filmgyár területén a némafilmek sztárjának kézjegyét, lábnyomát, személyiségének varázsát...

A berlini revüszínpadokról szinte azonnal filmre kívánkozó és törtető színésznő 1920-tól 1926-ig 14 filmet forgat le. Népszerűségben 1924-ben, a Neue Illustrierte Filmwoche közvéleménykutatása és szavazatai alapján az első helyen áll. A kor nagy dívája, Asta Nielsen csak a tizenegyedik helyet foglalja el. Balázs Béla ez idő tájt „kiált fel” egy filmkritikájában a bécsi Wiener Tagban: „A felületes, alvó, lusta Epidermiszből nem jön ki semmi érzés, semmi izgalom. Hogyan lehetett ez a tehetségtelen nő filmsztár?” Gisa Schleelein dokumentumfilm-drámájában mindez cáfolva. A színésznő legsikeresebb filmjeiből (Fantom, Varieté, Az indiai síremlék) láthatunk megismételhetetlen, kitűnő pillanatokat. Putti Lya 1926 februárjában zajos európai sikerekkel s még zajosabb botrányokkal a háta mögött, Czukor Adolf hívására hajóra száll. S mint mindig minden alkalommal, feléget maga mögött mindent. Menekül, repül, ég, lobog, új terveket sző, álmodja világkarrierjét. Vesztére... A Paramount filmgyár képviselője megérkezése pillanatában közli: három hónap áll rendelkezésére az angol nyelvtanuláshoz, 10 kilót köteles lefogyni, valamint 5 évvel kell megkurtítani valódi életkorát. Az excentrikus, agyondédelgetett filmsztár megdermed, de fogcsikorgatva megpróbálja a lehetetlent. 1926-tól hét filmet forgat az USÁ-ban, kettőt Angliában, és egy szerepre „visszaszökik” Németországba. Filmjeinek nincs kasszasikere, s megritkul körülötte a levegő, a szakma lassan eltávolodik tőle. Megjelenik a hangosfilm, amely számtalan színész pályafutásának a végét jelentette... Mindehhez járulnak magánéletének tragikus pálfordulásai, öngyilkossági kísérletek, éhségsztrájkok, az alkohol.

A dokumentumfilm érdekes kuriózuma a Kaliforniában élő Albert Guerard. Az író-tudós Guerard Davosban találkozott Lya de Pultival először személyesen. Az alig 10 éves fiút a színésznő felkéri kísérő-partnerének, egy parti érdekében. A megbabonázott gyerek egy életen keresztül keresi a „Mesebeli hercegnőt fehér bundában”, a tovatűnt, illékony szépségű asszonyt, az eltűnt, mesébe illő időt. Újsághirdetésére a Torontóban élő Judith Borhy és Lucy Görghy jelentkezik; Putti Lya elhagyott, Magyarországon felejtett gyermekei...

A magára maradt s utolsó éhségsztrájkot tartó színésznő egy éjszaka nekiront a hűtőszekrénynek. Egy csirkecsont fennakad a torkán, azonnali műtét, súlyos fertőzés. Az élet és a sors által diktált tragikomédia 1931. november 27-én ér véget.

A film megrendítő képsora, amint a kamera lassított tempóban pásztáz a fehérmárványból készült, art-deco elemekkel díszített New York-i mauzóleum-temető feliratain: Judy Garland, Joan Crawford, Jerome Kern, Monk, Malcolm X ... és Lya de Putti, 1899-1931.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/10 13-14. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=383