KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Beszélgetés Cristian Mungiuval

4 hónap, 3 hét és 2 nap

Csillag Márton

Mesterházi Lili

 

– Első nagyjátékfilmje, a vidám-szomorú Nyugat után a 4 hónap, 3 hét és 2 nap merész stílusváltásnak tűnik. Miért választotta a kevésbé kommersz, kevésbé közönségbarát vonalat?

 

– Attól tartottam, ha egy újabb, a Nyugathoz hasonló filmet rendezek, beskatulyáznak majd. Mivel azonban, úgy érzem, rendezőként teljesen szabadon cselekedhetek, ráadásul a 4 hónap, 3 hét és 2 nap történetét a hosszú beállításos dokumentarista stílus szolgálja a legjobban, egy időre szakítottam az epizodikus, sok kis történetet elmesélő filmek készítésével. Tavaly ilyenkor volt egy kész forgatókönyvem, és hozzá a szükséges anyagi támogatás, mégis félretettem: meg akartam mutatni a Nyugat és az Elveszett tárgyak (szkeccsfilm, melyben Mungiu egy epizódot jegyez – A szerk.) után, hogy képes vagyok egy olyan kerek történet elmondására, mely rövid idő alatt játszódik.

Arra törekszem, hogy minél egyszerűbb megoldásokat találjak, hogy ne akarjam rendezői hatalmamnál fogva elkápráztatni a nézőket. A 4 hónap, 3 hét és 2 nap utolsó jelenetéhez például megalkottunk egy havas jelenetet, mely túl szépre, már-már álomszerűre sikerült. Éppen ezért a forgatáson úgy határoztam, felveszünk egy másik befejezést is, és végül az egyszerűbb változat került bele a filmbe.

 

– A nők társadalmon belüli elnyomásának bemutatásán túl a 4 hónap, 3 hét és 2 nap a Ceausescuéra hangulatának megidézésében is nagyon erős. Melyik motívum dominált a forgatókönyv írása során?

 

– A legfontosabb az volt, hogy a történetet szolgáljam, és ne az üzenetet, vagy a környezetet. Sosem gondoltam azt, hogy az abortuszról vagy a kommunista rendszerről akarok filmet készíteni, azt azonban tudtam, hogy olyan történetet akarok filmre vinni, amit közelről és jól ismerek, és mely éppenséggel ebből az időszakból való – hiszen az én generációm számára meghatározó élmény volt a Ceausescu-korszak. Amikor pedig elkezdtem írni a forgatókönyvet, nem a téma mozgatott, hanem az egyes szereplők lehetséges mozgástere: ezért szól a film az emberekről, döntéseikről és döntéseik következményeiről.

 

– Gondolja, hogy Romániában az Önt követő generáció is érteni fogja, magáénak fogja érezni ezt a történetet?

 

– Remélem, hogy igen, és nem teljesen alaptalanul. Amikor ugyanis a 4 hónap, 3 hét és 2 nap írása előtt belekezdtem egy forgatókönyvbe, mely a Ceauşescu-érában játszódó vígjáték, és megmutattam nálam fiatalabb embereknek, nagyon hasznos visszajelzéseket kaptam. Egy abortusz körüli dráma természetesen nehezebb, de a két film együtt – ha a Történetek az Aranykorból is elkészül – talán kiegyensúlyozhatja a korszakról mutatott képet, és a következő generációk tisztábban láthatják majd a múltat.

 

– Azért ábrázolja női nézőpontból a történéseket, mert a korszak elnyomása leginkább az ő szenvedéseiken keresztül írható le?

 

– Azért választottam ezt a történetet és ezt a nézőpontot, mert személyesen ismerem azt a két nőt, akik akkor abban a szobában tartózkodtak. Minden pontosan így történt, ahogyan a filmben látható, én csak a szobán kívüli történéseket írtam hozzá, a motivációkat tettem világosabbá, és kicsit strukturáltam a történéseket. Számomra a legérdekesebb tanulság az, hogy ha az embernek a személyes szabadságáért kell küzdenie, akkor el sem lát a probléma erkölcsi vetületéig.

 

– Látták ezek a nők a filmet?

 

– Igen, egyikük látta, és nagyon meghatódott. Számára azonban nem volt meglepő, amit látott, hiszen az írás során ő volt a vezetőm, minden lényeges ponton ő adott tanácsokat.

 

– Melyik lányról van szó?

 

– Erről nem szívesen beszélek, mert túl személyes kérdés.

 

– Mit szól ahhoz a feszült várakozáshoz, és élénk suttogáshoz, ami a filmjét övezi? (Az interjú a díjátadó előtti napokban készült.)

 

– Mivel nem tudom, hogy mi lesz az eredmény, igyekszem nagyon boldognak lenni, hiszen ez egy kiváltságos pár napja az életemnek, amikor arra készülhetek, hogy akár a legnagyobb csoda is megtörténhet. Ugyanakkor nagy a teher is, hiszen teljes ismeretlenként érkeztünk ide. Összességében azonban már győztünk: bekerülni a cannes-i versenyprogramba önmagában véve is hatalmas siker. Ráadásul a filmet sokan látták, beszélnek róla és sok ország meg is vette már.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 22. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9068