KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

          
             
             
             
   2016/április
WAJDA 90
• Szíjártó Imre: Menyegzők Wajda-motívumok a mai lengyel filmben
• Forgács Iván: Lelkének rabjai Wajda 90
• Wajda Andrzej: A nemzeti film eszméje
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: Még mindig veri az ördög… András Ferenc
• Kővári Orsolya: Valami visszavonhatatlan Beszélgetés Till Attilával
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
• Mészáros Márton: „A néző mindenek előtt!” Beszélgetés Madarász Istivel
MANDA-DOSSZIÉ
• Barkóczi Janka: A magányos villa Mi a MaNDA?
• Hamar Péter: Csak a fejléc maradt Volt egyszer egy Filmtudományi Intézet
IZLAND
• Baski Sándor: Manók, lovak, emberek Új izlandi filmek
• Kránicz Bence: Vergődik, majd messze száll Madárkák
BŰN ÉS HATALOM
• Pápai Zsolt: Farkasok földje Denis Villeneuve: Sicario
• Sepsi László: Brutális egzotikum Miroslav Slaboshpitsky: A törzs
• Varró Attila: Dante Lam rendőrfilmjei Szűkebb haza

• Pintér Judit Nóra: Idegenként a neurotipikusok világában Autista hősök
FESZTIVÁL
• Ruprech Dániel: Dialóg nélkül Berlin
• Szalkai Réka: Kistigrisek Rotterdam
• Horeczky Krisztina: Hétköznapi őrül(e)tek Cseh Filmkarnevál
KÖNYV
• Várkonyi Benedek: A történelem sorsa Minarik, Sonnenschein és a többiek
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Nincs jó döntés A Homeland és Európa
KRITIKA
• Bilsiczky Balázs: Féktelen jövő Zero
• Nagy V. Gergő: Az ordibáló gróf Az itt élő lelkek nagy része
MOZI
• Pintér Judit Nóra: Hétköznapi titkaink
• Vajda Judit: Csokoládé
• Jankovics Márton: Évszakok
• Árva Márton: Mindenáron esküvő
• Varró Attila: Szívecskéim
• Alföldi Nóra: A mi jövőnk
• Kovács Bálint: Eddie, a sas
• Sándor Anna: A Beavatott-sorozat: A hűséges
• Baski Sándor: Zoolander 2
• Andorka György: Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma
• Huber Zoltán: Momentum
• Soós Tamás Dénes: A turné vége
• Kránicz Bence: Kung Fu Panda 3
• Kovács Kata: Zootropolis - Állati nagy balhé
• Csiger Ádám: Egyiptom istenei
• Pápai Zsolt: A 657-es járat
• Bocsor Péter: A varrónő
• Benke Attila: Gyilkos ösztön
• Benke Attila: Batman: Az elfajzott
• Nagy V. Gergő: Angyali szemek
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi
MOZI
• Tosoki Gyula: Jóemberek

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oroszlánkirály

Varró Attila

The Lion King – amerikai, 2019. Rendezte: Jon Favreau. Írta: Jeff Nathanson. Kép: Caleb Deschanel. Zene: Hans Zimmer. Gyártó: Walt Disney Pictures / Fairview Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.

 

Napjainkban, amikor a hús-vér oroszlánok számát milliószorosan meghaladja a különféle oroszlán-mozgóképeké, Youtube-videóktól szafarijátékokn át a Leo és Fred dvd-kig, már meg sem lepődik az ember, amikor a Disney legújabb „élőszereplős” rajzfilm-remake-jének valamennyi kockáján CGI-állatok pixelegnek a forradalmi VR-hátterekben. Ahogy a manapság jócskán ingerszegénynek tekintett állatvilág abszolút valósághű képsorokon átadja helyét az éneklő-táncoló-botvívó mesevadaknak, úgy veszi át a lepusztított, kiszipolyozott afrikai föld idejétmúlt filmképét egy olyan digitális álomafrika, amelynél talán még hinni lehet afféle csodás illúziókban, mint az „élet körforgásának” kulturálisan öröklődő szentsége vagy az ökotudatos vezetők hatalomra jutása.

Eképp az idei Oroszlánkirály halmozottan környezetvédő üzenetét (amelyben immár a nyugati civilizáció hiénái próbálják gyarmatosítani kőszikla-nekropoliszukból a fekete kontinens dúsgazdag szavannáit, támogatva Zordon helyi diktátorának puccsát) alaposan felülírja a formai megvalósítás szomorú tanulsága. Miközben Jon Favreau csapata gondosan korrigálja az 1994-es alapfilm rasszista és hímsoviniszta malőrjeit, valamint módszeresen kiirtja a hagyományos Disney-antropomorfizálás bárgyú, molyrágta példáit (náci díszszemlétől Busby Berkeley-revüszámig), kompjuteranimált szép-új világával akaratlanul is gyászbeszédet mond az emberi igényektől/elvárásoktól független Természet ősi ideája fölött. Nem véletlenül tünteti ki a beszéd és eszközhasználat privilégiumával szinte kizárólag a húsevőket (csúcsragadozóktól dögevőkön át a bogárzabálókig): az emberi vonások mai napig a karmoknak, tépőfogaknak járnak, és minél magasabban járunk az oroszlánkirályság feudális hierarchiájában, annál közelebb jutunk saját képünkhöz, a Teremtés Koronáihoz – akiknek már csak a virtuális kastélyok Tronjai maradtak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14194