KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Delbert Mann (1920–2007)
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Kritikus tömeg Szemle előtt
• Muhi Klára: A másik Delta Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Horeczky Krisztina: Készenlétben Beszélgetés Zsótér Sándorral
TIM BURTON
• Varga Zoltán: Denevérraj a fenyőfából Tim Burton, az animátor
• Strausz László: A londoni borbély Sweeney Todd
HÉT FŐBŰN
• Mátyás Győző: A legyilkolt remény Hét főbűn: Hetedik
• Darab Zsuzsa: Pop, tabu, satöbbi A hét főbűn a televízióban
DOVZSENKO
• Geréb Anna: Gúzsba kötött lírikus A Dovzsenko-rejtély
• Geréb Anna: A kis testvér figyel Dovzsenko-dosszié
MOZIPEST
• Békés Pál: A grund városa A Pál utcai fiúk
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Nyelvében él Anilogue
• Hámori György: Szex, erőszak és humor Beszélgetés Bill Plymptonnal
• Szíjártó Imre: Így jönnek Elsőfilmesek Kelet-Közép-Európában
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Harmadíziglen Kalandorok
• Kolozsi László: Magyar Idol Casting minden
• Csillag Márton: Egér-jaj Macskafogó 2. – A Sátán macskája
• Schreiber András: Gördeszkás generáció Paranoid Park
KÖNYV
• Kelecsényi László: Az eltérített költő Hernádi Gyula és a film
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: A szkafander és pillangó
• Kolozsi László: Szerelem a kolera idején
• Vajda Judit: Esküvő után
• Harmat György: Papírsárkányok
• Nevelős Zoltán: Charlie Wilson háborúja
• Varró Attila: Ellenséges vágyak
• Kovács Gellért: Michael Clayton
• Klág Dávid: Legenda vagyok
• Géczi Zoltán: A Halál a Ragadozó ellen 2.
DVD
• Nevelős Zoltán: Spagettiwestern-kollekció
• Kovács Marcell: Hideo Gosha filmjei
• Tosoki Gyula: Herkules

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Beszélgetés Cristian Mungiuval

4 hónap, 3 hét és 2 nap

Csillag Márton

Mesterházi Lili

 

– Első nagyjátékfilmje, a vidám-szomorú Nyugat után a 4 hónap, 3 hét és 2 nap merész stílusváltásnak tűnik. Miért választotta a kevésbé kommersz, kevésbé közönségbarát vonalat?

 

– Attól tartottam, ha egy újabb, a Nyugathoz hasonló filmet rendezek, beskatulyáznak majd. Mivel azonban, úgy érzem, rendezőként teljesen szabadon cselekedhetek, ráadásul a 4 hónap, 3 hét és 2 nap történetét a hosszú beállításos dokumentarista stílus szolgálja a legjobban, egy időre szakítottam az epizodikus, sok kis történetet elmesélő filmek készítésével. Tavaly ilyenkor volt egy kész forgatókönyvem, és hozzá a szükséges anyagi támogatás, mégis félretettem: meg akartam mutatni a Nyugat és az Elveszett tárgyak (szkeccsfilm, melyben Mungiu egy epizódot jegyez – A szerk.) után, hogy képes vagyok egy olyan kerek történet elmondására, mely rövid idő alatt játszódik.

Arra törekszem, hogy minél egyszerűbb megoldásokat találjak, hogy ne akarjam rendezői hatalmamnál fogva elkápráztatni a nézőket. A 4 hónap, 3 hét és 2 nap utolsó jelenetéhez például megalkottunk egy havas jelenetet, mely túl szépre, már-már álomszerűre sikerült. Éppen ezért a forgatáson úgy határoztam, felveszünk egy másik befejezést is, és végül az egyszerűbb változat került bele a filmbe.

 

– A nők társadalmon belüli elnyomásának bemutatásán túl a 4 hónap, 3 hét és 2 nap a Ceausescuéra hangulatának megidézésében is nagyon erős. Melyik motívum dominált a forgatókönyv írása során?

 

– A legfontosabb az volt, hogy a történetet szolgáljam, és ne az üzenetet, vagy a környezetet. Sosem gondoltam azt, hogy az abortuszról vagy a kommunista rendszerről akarok filmet készíteni, azt azonban tudtam, hogy olyan történetet akarok filmre vinni, amit közelről és jól ismerek, és mely éppenséggel ebből az időszakból való – hiszen az én generációm számára meghatározó élmény volt a Ceausescu-korszak. Amikor pedig elkezdtem írni a forgatókönyvet, nem a téma mozgatott, hanem az egyes szereplők lehetséges mozgástere: ezért szól a film az emberekről, döntéseikről és döntéseik következményeiről.

 

– Gondolja, hogy Romániában az Önt követő generáció is érteni fogja, magáénak fogja érezni ezt a történetet?

 

– Remélem, hogy igen, és nem teljesen alaptalanul. Amikor ugyanis a 4 hónap, 3 hét és 2 nap írása előtt belekezdtem egy forgatókönyvbe, mely a Ceauşescu-érában játszódó vígjáték, és megmutattam nálam fiatalabb embereknek, nagyon hasznos visszajelzéseket kaptam. Egy abortusz körüli dráma természetesen nehezebb, de a két film együtt – ha a Történetek az Aranykorból is elkészül – talán kiegyensúlyozhatja a korszakról mutatott képet, és a következő generációk tisztábban láthatják majd a múltat.

 

– Azért ábrázolja női nézőpontból a történéseket, mert a korszak elnyomása leginkább az ő szenvedéseiken keresztül írható le?

 

– Azért választottam ezt a történetet és ezt a nézőpontot, mert személyesen ismerem azt a két nőt, akik akkor abban a szobában tartózkodtak. Minden pontosan így történt, ahogyan a filmben látható, én csak a szobán kívüli történéseket írtam hozzá, a motivációkat tettem világosabbá, és kicsit strukturáltam a történéseket. Számomra a legérdekesebb tanulság az, hogy ha az embernek a személyes szabadságáért kell küzdenie, akkor el sem lát a probléma erkölcsi vetületéig.

 

– Látták ezek a nők a filmet?

 

– Igen, egyikük látta, és nagyon meghatódott. Számára azonban nem volt meglepő, amit látott, hiszen az írás során ő volt a vezetőm, minden lényeges ponton ő adott tanácsokat.

 

– Melyik lányról van szó?

 

– Erről nem szívesen beszélek, mert túl személyes kérdés.

 

– Mit szól ahhoz a feszült várakozáshoz, és élénk suttogáshoz, ami a filmjét övezi? (Az interjú a díjátadó előtti napokban készült.)

 

– Mivel nem tudom, hogy mi lesz az eredmény, igyekszem nagyon boldognak lenni, hiszen ez egy kiváltságos pár napja az életemnek, amikor arra készülhetek, hogy akár a legnagyobb csoda is megtörténhet. Ugyanakkor nagy a teher is, hiszen teljes ismeretlenként érkeztünk ide. Összességében azonban már győztünk: bekerülni a cannes-i versenyprogramba önmagában véve is hatalmas siker. Ráadásul a filmet sokan látták, beszélnek róla és sok ország meg is vette már.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 22. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9068