KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/február
KRÓNIKA
• Andor Tamás: Makay Árpád filmoperatőr Élt 93 évet

• Bikácsy Gergely: Kés, villa, olló Hitchcock, a sorozatgyilkos
• Varró Attila: Rövid éjszaka Hitchcock utolsó filmterve
• Pápai Zsolt: Alfred Hitchcock Experimenta A kísérleti filmes Hitchcock
• N. N.: Hitchcock DVD-n
• Varga Zoltán: Megszállottak Hitchcock és Buñuel
MAGYAR MŰHELY
• Stőhr Lóránt: Magyar zsáner Film és közönsége
• Schreiber András: Független borzongások Magyar amatőrhorror
• Hungler Tímea: Inkább megyek pingpongozni Beszélgetés Dyga Zsomborral
• Horeczky Krisztina: A szavak butábbak, mint a képek Beszélgetés Mispál Attilával

• Kubiszyn Viktor: Tarantino kutyaszorítóban A hongkongi kapcsolat
• Kovács Marcell: Tökéletes másolat Tarantino-variációk
• Csillag Márton: Tisztelgés a csomagtartóból Vágvölgyi B. András: Tarantino mozija
• Földényi F. László: A Führer inasai A bukás – Hitler utolsó napjai
• Mersich Gábor: A képregény-rajzoló szerződése Maus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Koreai vendetta Oldboy
• Zoltán Gábor: Hideg törökfürdő Messze
• Csala Károly: Képtájak Rendhagyó párizsi leltár
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Ray
• Kolozsi László: Állomásfőnök
• Varga Zoltán: Válótársak
• Köves Gábor: Közelebb!
• Vaskó Péter: A tűzből nincs kiút
• Köves Gábor: A nemzet aranya
• Mátyás Péter: Alfie

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy pisztoly eltűnik

Schubert Gusztáv

 

A diabetikus csokoládé, a nikotinmentes cigaretta, az alkoholnélküli sör, ha megcsúfoltságában nem is tartozik a legvonzóbb termékek közé, megtalálja fogyasztóit. A titoktalan bűnügyi film viszont aligha fogja kielégíteni a rejtélyes históriák kedvelőit. Borisz Grigorjev feltehetően izgalmas és eredeti művet kívánt készíteni a moszkvai alvilágról, a vegykonyhájából kikerülő gyógykrimivel azonban vajmi kevéssé teljesítette ezt a feladatot. A film első felét uraló aprólékos, mégis keveset mondó enumeráció vontatottabb annál, semhogy a későbbre időzített kalandokig – autós üldözés, tűzharc – ébren tarthatná a nézők érdeklődését. A fiaskó legfőbb oka, hogy a rendező a sematizmus meghaladásának receptjét ama túlontúl tágas műfajértelmezés jegyében keresi, mely Dosztojevszkijt is a krimiszerzők közé sorolja. A bűnügyi regény és film mindenekfelett logikai feladvány, egypólusú szerkezete nemigen alkalmas a bűnözés bonyolult erkölcsi, pszichikai és társadalmi hátterének megjelenítésére. A szűkös keretek között pontosan meg nem fogalmazható, kényszerűen torz kérdésekre csak áligazságokkal válaszolhat a szerző. A „bűnöző is ember” hirdeti az Egy pisztoly eltűnik, csakhogy ez a látszatra felvilágosult kijelentés üres, semmit sem mond a bűn természetéről (az emberéről se), ennélfogva használhatatlan; a film végső soron érvényben hagyja a sematizmus antihumánus bűnfelfogását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7282