KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/június
KRÓNIKA
• Mispál Attila: Függetlenek fesztiválja

• Schubert Gusztáv: Képtelenek Szegénymozi
• Mihancsik Zsófia: A retusált botrány Beszélgetés a szegénységről
• N. N.: Munkanélküliek, szegények, hajléktalanok Nyomordokumentumok
• Tamás Amaryllis: Egészen más világ Beszélgetés Elbert Mártával
• Hirsch Tibor: A szegények pokla Sátántangó és multimédia
• Pintér Judit: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Szabó István: A példa képei Pályatársak Szõts Istvánról
• Pintér Judit: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Fazekas Eszter: Vér nem mossa le a vért! Szõts és a történelem
• Forgách András: A butaság bűvölete Boogie Nights
• Beregi Tamás: Virtuális Gyönyörök Kertje Kompjúterszex
• Molnár Dániel: Minden szörfös „azt” akarja Pornográfia az Interneten
• Bikácsy Gergely: Radosch felügyelő lábfürdője Bécsi vér
• Bori Erzsébet: A szomszéd szerencséje A harmadik ember
• Kövesdy Gábor: A filmpusztulás képei Beszélgetés Dominique Painival
• Muhi Klára: Lumière, Méliès, még háromszáz évig Beszélgetés Michel Contourral
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: A turul árnyéka Sándor Tibor: Őrségváltás után
• Kömlődi Ferenc: Net-diskurzusok Buldózer
FILMZENE
• Fáy Miklós: Az akusztikus félelem Herrmann és Hitchcock
KRITIKA
• Csejdy András: Szívzűr Az élet sója
• Ardai Zoltán: Dögrovó Hárman hozzák a halált
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Latin vér
• Bori Erzsébet: Őrült város
• Halász Tamás: Veszettek
• Turcsányi Sándor: Sikoly
• Kis Anna: Gyilkos donor
• Turcsányi Sándor: Egyéjszakás kaland
• Hungler Tímea: Tűzvihar
• Mátyás Péter: Gyilkosok gyilkosa
• Hideg János: Blues Brothers 2000
• Tamás Amaryllis: Törökfürdő
• Békés Pál: Az ember, aki túl keveset tudott

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gyerekjáték

Rudolf Dániel

Child's Play – amerikai, 2019. Rendezte: Lars Klevberg. Írta: Tyler Burton Smith. Kép: Brendan Uegama. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Gabriel Bateman (Andy), Aubrey Plaza (Karen), Brian Tyree Henry (Mike), Beatrice Kitsos (Falyn), David Lewis (Shane). Gyártó: Orion Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 90 perc.

 

Minden idők egyik legbizarrabb horror-karaktere Chucky, az életre kelt, pszichopata vonásokkal felruházott játékbaba, akinek figurája olyannyira bejött a közönségnek, hogy az 1988-as alapművet hat folytatás követte, most pedig az újrafeldolgozás szele is elérte a Gyerekjáték-szériát. Lars Klevberg filmje azonban inkább újragondolása az eredeti koncepciónak, mintsem valódi remake – Chucky ezúttal nem egy vudu mágia által játéktestbe költözött perverz sorozatgyilkos, hanem high-tech játékfigura, „akinek” programját meghekkeli egy dühös munkás a gyártó cég vietnami üzemében.

Egyrészt megsüvegelendő az újító szándék, amellyel a készítők igyekeztek friss szemszögből közelíteni a harmincéves, és az utolsó folytatásokban már a trash-kategóriába száműzött szériához, másrészt azonban hiába a nagy igyekezet, ha a végtermék nem áll össze egységes egésszé. Míg az eredeti verzió egy viszonylag egyszerű és következetes slasher volt, az új változat leginkább egy Black Mirror-epizódra próbál hasonlítani, melyben a szerzők fontos témákat igyekeznek szóba hozni, mint például az életünket egyre inkább uraló technológia vagy a gyerekkori szociális elszigetelődés. A különféle hangnemeket is előszeretettel keverik az alkotók. A forgatókönyv olykor kaján fekete humorral operál, máskor igyekszik kicsit komolyabb hangot megütni, míg végül a kilencvenperces játékidő második felére beindul a – brutális, azonban nem igazán félelmetes – kaszabolás. Hiába alapozott a sztori jól eltalált karakterrajzokkal és érdekes témafelvetéssel az első ötven percben, ezen a ponton mindez teljesen elsikkad, mivel sem idő, sem szándék nincs arra, hogy érdemben bármit is kezdjen ezekkel a film. Az újrakreált Gyerekjáték így egyszer fogyasztható, könnyed borzongás marad, mely egy unalmas nyári estére kikapcsolja, maradandó élményben azonban nem részesíti nézőjét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14192