KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/november
KRÓNIKA
• Létay Vera: Zsugán István
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Randevú a kompjuterrel Az interaktív játék
• Kömlődi Ferenc: A káoszlakó Techno, trance, ambient…
• Almási Miklós: Stúdiót veszek
MAGYAR MŰHELY
• Simó György: Közönségfilm, az új avantgárd Beszélgetés Kern Andrással és Koltai Róberttel

• Nánay Bence: Apró gesztusok mozija Derek Jarman másik arca
1895–1995
• Antal István: Száz év alternatív Oberhausen
• Bori Erzsébet: Egy évszázad egy évben
KÖNYV
• Kőniger Miklós: Csillaghullás Lexikonok a jubileumra
• Györffy Miklós: Mi (volt) a film? André Bazin tanulmánykötetéről

• Bakács Tibor Settenkedő: Ecce Homo Jaroslav Papoušek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Képtelenség Égi manna
KRITIKA
• Lukácsy Sándor: Magyar mumpsz A brooklyni testvér
• Déri Zsolt: Lélekmentő perverziók Keserű méz
• Csejdy András: A tukmák Shop-Stop
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Apám életére
• Takács Ferenc: Apollo 13
• Turcsányi Sándor: Nell, a remetelány
• Takács Ferenc: Neruda postása
• Barna György: Játssz a túlélésért
• Tamás Amaryllis: Zero Patience
• Schubert Gusztáv: A hálózat csapdájában
• Harmat György: Dolores Claiborne

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az alvilág királya

Pápai Zsolt

Pépé le Moko – francia, 1936. Rendezte: Julien Duvivier. Szereplők: Jean Gabin, Mireille Balin, Line Noro. Forgalmazó: Caesar Film International. 90 perc.

 

A film, amely jó időre megalapozta Jean Gabin „rokonszenves gazember” imázsát, afféle ujjgyakorlatnak indult. Julien Duvivier rendező láthatóan nem kívánt egyebet, mint francia – pontosabban francia-algériai – közegbe honosítani a Warner gengszterfilmjeit, azonban szerencsére menet közben továbbgondolta a formulát, és a szerelmi szál megvastagításával lényegében egy film noirt előlegező mozit forgatott. Az alvilág királyát a lírai realizmus origójaként értékelik a filmtörténetek, de legalább ennyire tekinthető a film noir nyitányának. Ha valami szörnyű véletlen folytán esetleg nem készül el, Raoul Walsh egy teljesen más Magas Sierrát forgat, A máltai sólyom pedig talán meg sem születik.

Az alvilág királya kivált a fatalizmusával kapcsolódik a – korai – noirokhoz, azzal, hogy a hős bukását a fájdalmasan vágyott nő iránti szenvedélye előlegezi meg. Ráadásul egyetlen lírai realista filmben sem annyira nyomatékos a bűnproblematika, mint itt, és Carné összes harmincas évekbeli munkájában nincs ennyi stiláris sziporka. A kamera jószerivel megállás nélkül mozog (a jelenetindító svenkek és a követőfahrtok abszolút korszerűek), néhány mélységi kompozíciót, sőt meghökkentő fény-árnyék játékokat is látni, továbbá a hangulat elmélyítését szolgálja az Algír városáról készült vakfehér óriástotálok és az alvilági miliőt bemutató ólomszürke képek jó ritmusú váltakozása.

Egyedül a történetalakításban marad alul a film a veretes noirokkal szemben, viszont akad néhány olyan jelenete, amely önmagában kárpótol ezért. A véletlenül bekapcsolódó gépzongora klimpírozásától kísért gyilkosság ma is megejt bizarrságával, a Gabin-figura vesztét tárgyaló utolsó tíz perc pedig érzelmi-indulati töltete miatt feledhetetlen.

Extrák: fotógaléria; előzetes.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9368