KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/november
• Szilágyi Ákos: Az emberiség beavatási halála Áldozat
• Báron György: Temetetlen zsarnok Vezeklés
• Reményi József Tamás: Holt idő Hosszú búcsúzások
• N. N.: B. Nagy László-emlékek
• Ágh Attila: A demokrácia iskolája Két választás Magyarországon
• Bikácsy Gergely: Hamueső Az utolsó kézirat
• Fáber András: Deviánsok a turul határán Hol volt, hol nem volt
• Koltai Tamás: Almáskert Érzékeny búcsú a fejedelemtől
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Szitakötőn Felső-Szavojában Annecy
• Létay Vera: Súlytalansági állapot München

• Antal István: Maya királynő Potré Maya Derenről
LÁTTUK MÉG
• Gazdag Gyula: Az én kis falum
• Nagy Zsolt: A halott Ember levelei
• Schubert Gusztáv: A Pókasszony csókja
• Vida János Kvintus: Keselyűket nem temetnek naponta
• Szemadám György: A Beverly Hills-i zsaru
• Schreiber László: A Kék Lovag kalandjai
• Gáti Péter: Ász
• Nagy Zsolt: A szél harcosai
VIDEÓ
• Kovács András Bálint: Alternatív videózás – itthon

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Életműtöredék

N. N.

 

Erdély Miklós a háború utáni avantgarde második nemzedékének egyik meghatározó egyénisége volt. Hajas Tiborral, Altorjai Sándorral és Szentjóby Tamással együtt a hatvanas évek elején tűnt fel a modern képzőművészetben; a csoport, ha nem is folytatója, de szellemi örököse az előtte járó művész-nemzedék – Bálint Endre, Vajda Lajos, Vajda Júlia, Anna Margit, Kornis Dezső – törekvéseinek. Az avantgarde második generációja honosította meg a happeninget, ők voltak a pop, a koncept, és a neo-dada előfutárai. Mindannyiuk közül talán Erdély volt a legnyughatatlanabb: a lírától a képzőművészeten át a fotóig és a filmig minden művészeti ágat kipróbált. (A párizsi Magyar Műhely Kollapszus orv. címmel jelentette meg verseskötetét.)

1928-ban született, egy évet járt a Képzőművészeti Főiskolára, szobrászatot tanult Bokros Birman Dezsőnél, majd 1951-ben építész diplomát szerzett a budapesti Műszaki Egyetemen. 1959-ben és 1963-ban is felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakára, de mindkét alkalommal eltávolították a Főiskoláról. Dolgozott vágóként a Televízióban, megbízták a budavári palota kupolájának rekonstrukciós tervével, akciókat szervezett, kidolgozta a fotómozaik-eljárást, melynek segítségével középületeken hiperrealista hatású, dekoratív falfelületeket lehet kialakítani. Objekteket, fotómontázsokat készített, elméleti cikket írt a montázsról, az avantgarde filmről és a zene szerepéről a filmművészetben. Alapítótagja az INDIGO csoportnak, Budapesten kívül kiállított Wroclawban, az amszterdami Works and Words fesztiválon, Gentben, Zágrábban, Genovában. New York-ban a Millenium filmközpontban vetítették Vonatút című filmjét. Életmű-kiállítása 1986. április 11-én nyílt meg az Óbuda Galériában, itt vetítették le eddig csak a barátok és a szűk szakma körében ismert filmjeit.

1968 óta készített filmeket a Balázs Béla Stúdióban. Rövidfilmjei és játékfilmjei: Rejtett paraméterek (1968); Antiszempont (1971); Új kávézó nyilt a Szamuely utcában (1972); Partita (1974); Álommásolatok (1977); Verzió (1981); Vonatút (1982); Tavaszi kivégzés (1985).

Tevékenységét a párizsi Magyar Műhely Kassák-díjjal jutalmazta. 1986. május 22-én halt meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 32. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5741