KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/február
• Reményi József Tamás: Szemszám, pirburg, párkáp Idő van
• Koltai Ágnes: A harmincötödik év Beszélgetés Gothár Péterrel
• Greskovits Béla: A szétesettség enciklopédiája Portré helyett
• Csaplár Vilmos: „Amikor úgy érzik, hogy a feladat elvégezetlen”
• Bódy Gábor: Új videóműfajok
• Bódy Gábor: K+ videóprogram; Új videóműfajok – Működési vázlat
• Bódy Gábor: Tüzes angyal Forgatókönyv Valerij Brjuszov regénye alapján
• N. N.: Bio-filmográfia Bódy Gábor
• Bikácsy Gergely: Madagaszkár Hideglelés
• Tőkei Ferenc: A Zarándokének filmen Narajama balladája
• Radevszki Teodor: A legenda szelleme Higasijamai beszélgetés Imamura Sohejjel
• Báron György: A játék határai Vera Chytilová filmjeiről
• Pošová Kateřina: Humorral vagy gúnyosan Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Polidor, Cretinetti és Roberti-Leone Pordenone
• Zalán Vince: Protézis-erkölcs Mannheim
• Székely Gabriella: A hátrányos helyzetű svájciak Nyon

• Bikácsy Gergely: Az álomjátékos Jacques Rivette portréjához
• N. N.: Jacques Rivette filmjei
• Böszörményi Géza: A Kitton-rejtély
• N. N.: Buster Keaton jelentősebb filmjei
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Juliette sorsa
• Upor László: Frances
• Kapecz Zsuzsa: Kék villám
• Harmat György: Balekok
• Hegyi Gyula: Szexmisszió
• Hegyi Gyula: A selyemfiú
• Gáti Péter: A bosszúállás ideje
• Baló Júlia: Poszeidon katasztrófa
• Vida János: A-Q hiteles története
• Faragó Zsuzsa: Mátyás, az igazságos
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Süti, nem süti

Köves Gábor

 

Woody Allen megélhetési filmrendező: elmondása szerint a depresszió okozta halálfélelem ellen forgat. Egy filmet ősszel, egyet tavasszal – évtizedek óta menetrend szerint. Az Allennel mostohán bánó honi forgalmazás jóvoltából már korántsem friss Süti, nem süti az agg mester tavaly őszi antidepresszánsa. A finoman szólva is szokvány témák, a szokásos helyszínek és karakterek kényszeres variálása ugyanúgy lehet bosszantó, mint örömteli, a fogadtatás pillanatnyi vérmérséklet kérdése. Kedvező légköri viszonyok és enyhe tél esetén Allen régi-új filmjén, mint jóemlékű szakállas viccen lehet majd derülni. A Süti, nem süti a Fogd a pénzt és fuss! alapjaira felhúzott Hyppolit-komédia egy hirtelen meggazdagodott Brooklyn-alsói házaspárról: a nagyzolási mániába bódult, kedvesen tahó ex-sztriptíztáncosnőről (a hálás szerepben a nagyszerű komika, Tracey Ullman brillírozik) és férjéről, a „hagymát hagymával” kultiváló, frakkban feszengve feszítő Kabos-szerű kisemberről (Allen).

Az irigylésre méltó munkaterápia itt és most kivételesen működik: Allent rég láthattuk ennyire felszabadult komédiásnak, rég nem marháskodott ennyit, rég játszott ennyi derűvel. Mintha nem nyomasztanák az intellektuális humor kötelezettségei, a verbális gegek mellé pedig visszatér a rég száműzött helyzetkomikum (Allen és bankrabló bandája alagutat fúr egy kifőzde alagsorában; Allen ékszert indul lopni úri társaságban; Allen a felső tízezer kényes széplelkeit igyekszik szórakoztatni). Kifogástalanok a jellemparódiák, az elvárásoknak megfelelően Hugh Grant az úri sznobot, Jon Lovitz a papucsot zoknival kombináló palimadarat, Michael Rapaport a bambaság szobrát formálja.

A Süti, nem süti végül is az, ami: könnyed-szellemes, csuklógyakorlat-gyanús szalonvígjáték. A fene se bánja, hogy a opus magnumok ideje lejárt, az ilyen ingerszegény időkben annak is örülni kell, hogy a jobb napokat látott, Manhattan-mániás gegman végre jókedvében, és nem az örökkévalóságnak dolgozott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3539