KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Süti, nem süti

Köves Gábor

 

Woody Allen megélhetési filmrendező: elmondása szerint a depresszió okozta halálfélelem ellen forgat. Egy filmet ősszel, egyet tavasszal – évtizedek óta menetrend szerint. Az Allennel mostohán bánó honi forgalmazás jóvoltából már korántsem friss Süti, nem süti az agg mester tavaly őszi antidepresszánsa. A finoman szólva is szokvány témák, a szokásos helyszínek és karakterek kényszeres variálása ugyanúgy lehet bosszantó, mint örömteli, a fogadtatás pillanatnyi vérmérséklet kérdése. Kedvező légköri viszonyok és enyhe tél esetén Allen régi-új filmjén, mint jóemlékű szakállas viccen lehet majd derülni. A Süti, nem süti a Fogd a pénzt és fuss! alapjaira felhúzott Hyppolit-komédia egy hirtelen meggazdagodott Brooklyn-alsói házaspárról: a nagyzolási mániába bódult, kedvesen tahó ex-sztriptíztáncosnőről (a hálás szerepben a nagyszerű komika, Tracey Ullman brillírozik) és férjéről, a „hagymát hagymával” kultiváló, frakkban feszengve feszítő Kabos-szerű kisemberről (Allen).

Az irigylésre méltó munkaterápia itt és most kivételesen működik: Allent rég láthattuk ennyire felszabadult komédiásnak, rég nem marháskodott ennyit, rég játszott ennyi derűvel. Mintha nem nyomasztanák az intellektuális humor kötelezettségei, a verbális gegek mellé pedig visszatér a rég száműzött helyzetkomikum (Allen és bankrabló bandája alagutat fúr egy kifőzde alagsorában; Allen ékszert indul lopni úri társaságban; Allen a felső tízezer kényes széplelkeit igyekszik szórakoztatni). Kifogástalanok a jellemparódiák, az elvárásoknak megfelelően Hugh Grant az úri sznobot, Jon Lovitz a papucsot zoknival kombináló palimadarat, Michael Rapaport a bambaság szobrát formálja.

A Süti, nem süti végül is az, ami: könnyed-szellemes, csuklógyakorlat-gyanús szalonvígjáték. A fene se bánja, hogy a opus magnumok ideje lejárt, az ilyen ingerszegény időkben annak is örülni kell, hogy a jobb napokat látott, Manhattan-mániás gegman végre jókedvében, és nem az örökkévalóságnak dolgozott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3539