KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

        
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/december
• Almási Miklós: A szentek is csak emberek Guernica
• Koltai Ágnes: Kettős portré A látogatás
• Kozák Márton: A művészet nem magasugrás Beszélgetés Gazdag Gyulával
• Spiró György: Remekmű a léten túlról Agónia
• Hegedűs Zoltán: Drámai diagnosztika Jelenetek a bábuk életéből
• Molnár Gál Péter: Amerikai álmatlanság Esküvő
• Bajor Nagy Ernő: Nevük nem szerepel Riport statisztákról
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: A dolgok állása Velence
• Létay Vera: Eltűnt leopárdok nyomában Locarno

• Máté Judit: Akkor jó a film, ha... Római beszélgetés Agéval a forgatókönyvírásról
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Kölcsön vagy ajándék
• Gáti Péter: A névtelen zenekar
• Simándi Júlia: Asta, angyalkám
• Greskovits Béla: A Kisdarázs
• Peredi Ágnes: A csendbiztos
• Hollós László: Lány tengeri kagylóval
• Deli Bálint Attila: Kenyér, arany, fegyver
• Farkas András: Isten veled, kicsikém!
• Varga András: Bűnös dal a Föld
• Gervai András: Az éjszakai utazók
TELEVÍZÓ
• Rózsa Gyula: Korniss Péter fotóesztétikája Fotográfia
• Rózsa Zoltán: Száznyolcvan folytatásban, csúcsidőben A brazil telenoveláról
• Kézdi-Kovács Zsolt: A francia tévé és a filmek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A hatalom változatai Egy újabb olasz Jancsó-monográfiáról
• Csala Károly: Az animációs film története Giannalberto Bendazzi kísérlete

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy pisztoly eltűnik

Schubert Gusztáv

 

A diabetikus csokoládé, a nikotinmentes cigaretta, az alkoholnélküli sör, ha megcsúfoltságában nem is tartozik a legvonzóbb termékek közé, megtalálja fogyasztóit. A titoktalan bűnügyi film viszont aligha fogja kielégíteni a rejtélyes históriák kedvelőit. Borisz Grigorjev feltehetően izgalmas és eredeti művet kívánt készíteni a moszkvai alvilágról, a vegykonyhájából kikerülő gyógykrimivel azonban vajmi kevéssé teljesítette ezt a feladatot. A film első felét uraló aprólékos, mégis keveset mondó enumeráció vontatottabb annál, semhogy a későbbre időzített kalandokig – autós üldözés, tűzharc – ébren tarthatná a nézők érdeklődését. A fiaskó legfőbb oka, hogy a rendező a sematizmus meghaladásának receptjét ama túlontúl tágas műfajértelmezés jegyében keresi, mely Dosztojevszkijt is a krimiszerzők közé sorolja. A bűnügyi regény és film mindenekfelett logikai feladvány, egypólusú szerkezete nemigen alkalmas a bűnözés bonyolult erkölcsi, pszichikai és társadalmi hátterének megjelenítésére. A szűkös keretek között pontosan meg nem fogalmazható, kényszerűen torz kérdésekre csak áligazságokkal válaszolhat a szerző. A „bűnöző is ember” hirdeti az Egy pisztoly eltűnik, csakhogy ez a látszatra felvilágosult kijelentés üres, semmit sem mond a bűn természetéről (az emberéről se), ennélfogva használhatatlan; a film végső soron érvényben hagyja a sematizmus antihumánus bűnfelfogását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7282