KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Neowestern

Deadwood – A film

Tíz év múlva

Nevelős Zoltán

Régóta várt lezárása a neves tévésorozatnak, amely mindig is jóval több volt vadnyugati kalandnál.

 

A cselekmény szerint tíz év telt el azóta, hogy elvesztettük a fonalat a határvidéki bányásztelep és alakuló város, a legendás Deadwood lakóinak sorsát illetően. A civilizáció születéséről még mindig van mit mondani, izgalmas a zsánermiliő és izgalmas újra látni, kicsit megöregedve e jól megírt-megformált figurákat, és hallani ezt az egyedi, míves nyelvezetet.

A valóságban tizenhárom év telt el azóta, hogy váratlanul nem folytatódott az HBO három évadot, összesen 36 epizódot megért sorozata, és a híresztelt két folytatás-tévéfilm helyett végre elkészült egy, amely összeterelve az eredeti szereplők hadát, meglehetősen rövidnek érződő utószóként lezárja ezt a televíziós nagyregényt.

Ha valami kiemeli ezt a produkciót a megannyi remake, spin-off és kései folytatás trendjéből, az nyilvánvalóan az, hogy ennek a zárófejezetnek már akkor rég el kellett volna készülnie. A kérdés az, mennyiben sikerült az eredeti minőséghez visszatalálni, és közben ahhoz képest valami újat, eredetit is megvalósítani az alkotóknak? A forgatókönyvet a sorozat szülőatyja, David Milch írta, a rendező, Daniel Minahan pedig négy Deadwood epizódot vezényelt le annak idején.

A tízévnyi ugrással 1889-ben találjuk Deadwoodot, amikor lakói épp Dél-Dakota állam megalapítását ünneplik. A viszonyok szemmel láthatóan civilizáltabbakká váltak, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne még mindig a hely kínai vállalkozója, Wu disznai elé vetni az eltűntetni kívánt holttesteket. Mintha megállt volna az idő: a város minden jeles lakója a helyén, csak őszebb, ráncosabb egy kicsit. A békebíró még mindig Seth Bullock (Timothy Olyphant), és még itt van a felejthetetlenül szókimondó Al Swearengen (Ian McShane) is, a Gem Saloon nevű kocsma és bordélyház ura. Az újjáépített díszletek közt hamar visszatalálunk a sorozat hangulatához, habár láthatóan kevesebb a sár, és kissé már derűsebben süt a nap.

Az állami ünnepségekre visszatér a városba a harmadik évad vérfagyasztó antagonistája, az időközben kaliforniai szenátorrá előlépett George Hearst iparmágnás, új üzleti tervekkel a tarsolyában, amelyekkel kapcsolatban aligha számíthatunk bármi jóra. Miközben Bullock üzlettársa, a zsidó Sol Star és Trixie, az örömlány, az egész szereplőgárda egyik legkeményebb karaktere, családi örömök elé néznek, a nőnek erős érzelmi felindulásban sikerül újra magára vonnia Hearst gyilkos szándékát, és innentől ármányban nincs megállás.

A Deadwood világának középpontjában annak a kényes egyensúlynak a vizsgálata és folyamatos alakulása áll, amely a törvényen kívüliség és a törvényesség, a hideg számítás és a könyörület, a szabadjára engedett erőszak és a lelkiismeret szavának követése között feszül. „Nem az a dolgom, hogy kövessem a törvényt, hanem hogy értelmezzem és érvényt szerezzek neki.” – mondja Bullock, aki amellett, hogy ezt teszi a legnagyobb hősiességgel, olykor az indulatainak is meglehetősen szabad teret enged. Ebben az etikai erőtérben és tíz évvel tovább a civilizált társadalom felé vezető úton vajon hogyan festenek az esélyek, ha a gyilkos önérdek egy olyan szörnyetegének megfékezéséről van szó, mint Hearst?

A sorozat legszínesebb karaktere, Al, aki az események megfigyelésének, elemzésének és az azokra való értő reagálásnak legfőbb, ám távolról sem pozitív figurája volt, most feltűnően a háttérbe húzódik és egy ponton ki is mondja, hogy fogalma sincs, mit lépjen. Súlyos májbaj kínozza, egy végigalkoholizált élet eredménye, az öregedés mellett ez vonja ki őt a cselekményalakító szereplők közül. Viszont megfigyelő jelenléte mindvégig hangsúlyos, a főbb konfliktusokat szinte az ő szemén keresztül követjük. Elfoglalva pedig leginkább azzal van, mit hogyan hagy örökül maga után. Kínálkozik az értelmezés, hogy az alkotó David Milch, akinél néhány éve Alzheimer-kórt diagnosztizáltak, ebben a tekintetben is önarcképet rajzolt a figurában.

Több ponton is villanásnyi flashbackek magyarázzák egy-egy fordulat előzményét, de valójában ez az eddig nem alkalmazott eszköz is csupán a sorozat ismerőinek szóló emlékeztető, aligha az újonnan érkező nézők meghódítására szolgál. Ez a film a rajongóknak szóló ajándék, megőrizve a sorozat értékeit és tovább építve annak világát.

 

Deadwood – A film (Deadwood: The Movie) – amerikai, 2019. Rendezte: Daniel Minahan. Írta: David Milch. Kép: David Klein. Zene: Reinhold Heil. Szereplők: Seth Bullock (Timothy Olyphant), Al Swearengen (Ian McShane), Gerald McRaney (George Hearst), Molly Parker (Alma), Paula Malcomson (Trixie), John Hawkes (Sol Star), W. Earl Brown (Dan). Gyártó: HBO Film. 110 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 45-46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14222