KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

        
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az elhagyott szoba

Varró Attila

Vacancy – amerikai, 2007. Rendezte: Antal Nimród. Írta: Mark L. Smith. Kép: Andrzej Sekula. Zene: Paul Haslinger. Szereplők: Kate Beckinsale (Amy), Luke Wilson (David), Frank Whaley (Mason). Gyártó: Screen Gems. Forgalmazó: Intercom. Feliratos. 82 perc.

 

Mióta a 70-es évek low-budget rémklasszikusainak ezredfordulós remake-jei révén az ún. vidéki horrorfilmfilm nem csupán feltámadt, de szilárdan megvetette lábát a stúdiók hátsó udvarainak rögtalaján, egyre sürgetőbbé vált a kérdés: vajon mily módon próbálják majd a szélesebb befogadóréteget megcélzó filmnagyiparosok legitimizálni a tizenéves kisközönségük számára igencsak kapós szubzsánert. Ezen törekvés jeles darabja Antal Nimród hollywoodi bemutatkozófilmje, amely hasonszőrű meséje ellenére egyértelmű szakítást jelent a Motel, Viasztestek és más esetlen gore-filmek által fémjelzett friss trenddel.

Mindjárt kezdetnek főhős-csoportként a megszokott antipatikus ifjoncsereg helyett elhidegülő házaspárt kapunk, akik egy közelgő válás fenyegető árnyékában térnek le a jó öreg mellékútra valahol a nagy amerikai semmi közepén, hogy aztán egy lepusztult motel csótányos nászutas-lakosztályában szembenézzenek saját kiüresedett kapcsolatukkal (ld. az eredeti cím kettős olvasatát) plusz egy vérszomjas helyi snuff film-gárdával, akik bennük látják leendő kérészéletű sztárjaikat. Antal az elvárt kínzós-belezős gore-jeleneteket a thrillerek suspense-dramaturgával helyettesíti (akár logikai bakugrások árán fenntartva a feszültséget egy-egy egyszerűbb brutálmegoldás helyett), A-kategóriás színészeinek bő teret enged drámai közjátékokra, a karcos zsánerstílust pedig elegáns statikus kompozíciókkal és beszédes közelképekkel ellensúlyozza – a szalonképesítés azonban a hagyományos horrorfilm ürügyén egyúttal ki is heréli választott műfaját. Az Elhagyott szoba valahol félúton reked a menekülős thrillerek és a darabolós horrorok határsávjában (mint ezt a számtalan utalás is jelzi Hitchcock hasonló zsánerhibrid Psychójára a geometrikus főcímtől a kitömött madarakon át a voyeur-szimbolikáig): a véres gyilkosságoktól való szemérmes tartózkodás megfosztja snuff-tematikáját eredendő sokk-hatásától, ugyanakkor a gore/slasher opuszokat idéző repetitív, már-már álomlogikával működő cselekménymenet nem érvényesül a thrillerek feszes, nyílegyenes feszültségfokozó szerkesztésmódjánál (miként ezt a váratlan-röpke nappali finálé is mutatja, ami inkább illene a Texasi láncfűrészes mészárlás valamelyik hagyománytisztelőbb klónjához, mint egy intelligens Hitchcock-persziflázshoz). Antal Nimród szobatiszta stúdiófilmje a vidéki horror tekintélyes falkavezére helyett csupán illemtudó harci kutyája lett: gondosan megtörli mancsait a konyhai lábtörlőn, mielőtt a kerámiapadlóra ejtené a letépett postáskezet.

 

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9059