KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/november
KRÓNIKA
• N. N.: 36 év – 36 film
• N. N.: Glauber Rocha halálára
• N. N.: A sport népszerűsítése

• Faragó Vilmos: Milyen fiatalok? Dédelgetett kedvenceink
• Székely András: Egyszerre két lovon Fehérlófia
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Galsai Pongrác: Közérdekű magánügyek Moszkva nem hisz a könnyeknek
• Hankiss Ágnes: Jelenbe-zártak Nyikita Mihalkov filmjeiről
• N. N.: Nyikita Mihalkov filmjei
• N. N.: Világot teremteni Interjú Nyikita Mihalkovval
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszönik, megvannak Velence

• Kozák Márton: Neonfény és Mambo-magnó Beszélgetés Gothár Péterrel
• Gazdag Gyula: „Miénk a világ!” Film a Balázs Béla Stúdió történetéről I.
• Osztovits Levente: Gershwin és a kékharisnyák Manhattan
• Schubert Gusztáv: A látás iskolái? Az egyetemisták és a film
VITA
• Durst György: És a rövidfilmek? Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Zoltán Katalin: I, mint Ikarusz
• Kulcsár Mária: A bíró és a hóhér
• Gáti Péter: A szőke indián
• Lajta Gábor: Az éneklő kutya
• Sólyom András: Vérvonal
• Deli Bálint Attila: Jesse James balladája
• Schubert Gusztáv: Egy pisztoly eltűnik
• Kövesdi Rózsa: Emberek és farkasok
• Ambrus Katalin: Korai darvak
• Koltai Ágnes: Emil, a komédiás
• Hegyi Gyula: A Herceg és a Csillaglány
• Harmat György: Katasztrófa földön-égen
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Televízió a gótikában Siena, Prix Italia
• Kerényi Mária: Egyedül a közöny... Beszélgetés A megsebzett bolygó szerzőjével
• Spira György: A megjelenítendő múlt Televízió és történelem
KÖNYV
• Berkes Ildikó: Egy örvendetesen rendhagyó filmelméleti műről
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: David di Donatello

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy pisztoly eltűnik

Schubert Gusztáv

 

A diabetikus csokoládé, a nikotinmentes cigaretta, az alkoholnélküli sör, ha megcsúfoltságában nem is tartozik a legvonzóbb termékek közé, megtalálja fogyasztóit. A titoktalan bűnügyi film viszont aligha fogja kielégíteni a rejtélyes históriák kedvelőit. Borisz Grigorjev feltehetően izgalmas és eredeti művet kívánt készíteni a moszkvai alvilágról, a vegykonyhájából kikerülő gyógykrimivel azonban vajmi kevéssé teljesítette ezt a feladatot. A film első felét uraló aprólékos, mégis keveset mondó enumeráció vontatottabb annál, semhogy a későbbre időzített kalandokig – autós üldözés, tűzharc – ébren tarthatná a nézők érdeklődését. A fiaskó legfőbb oka, hogy a rendező a sematizmus meghaladásának receptjét ama túlontúl tágas műfajértelmezés jegyében keresi, mely Dosztojevszkijt is a krimiszerzők közé sorolja. A bűnügyi regény és film mindenekfelett logikai feladvány, egypólusú szerkezete nemigen alkalmas a bűnözés bonyolult erkölcsi, pszichikai és társadalmi hátterének megjelenítésére. A szűkös keretek között pontosan meg nem fogalmazható, kényszerűen torz kérdésekre csak áligazságokkal válaszolhat a szerző. A „bűnöző is ember” hirdeti az Egy pisztoly eltűnik, csakhogy ez a látszatra felvilágosult kijelentés üres, semmit sem mond a bűn természetéről (az emberéről se), ennélfogva használhatatlan; a film végső soron érvényben hagyja a sematizmus antihumánus bűnfelfogását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/11 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7282