KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/március
KRÓNIKA
• Bajomi Lázár Endre: Ki volt Jean Ferry?
• N. N.: George Cukor

• Ágh Attila: Egy halott arca Pergőtűz. Filmeposz a 2. magyar hadseregről
• Vígh Károly: Katasztrófa a Donnál Pergőtűz. A történész szemszögéből
• Tóth Pál Péter: Nemzdékek nőttek fel azóta... Pergőtűz. Egyetemisták beszélgetése Sára Sándor ötrészes filmjéről
• Almási Miklós: Határátmenetek Szerencsés Dániel
• Nemes Nagy Ágnes: Gyönyörű, keserű Noé bárkái
• Reményi József Tamás: Szűkített újratermelés Adj király katonát!
• Lajta Gábor: A magánharc esélyei A profi és az amatőr
• N. N.: Glauber Rocha filmjei és könyvei
FESZTIVÁL
• Zilahi Judit: Valami mást... New York
• Koltai Ágnes: Hétköznapi félelem Lipcse
LÁTTUK MÉG
• Kövesdi Rózsa: A kifacsart ember
• Varga András: Evilági Babilon
• Kapecz Zsuzsa: Karla házasságai
• Lajta Gábor: Hattyúk tava
• Ardai Zoltán: Egy kis napfény
• Gáti Péter: Istenke teremtményei
• Kulcsár Mária: Éjszakai boszorkányok
• Harmat György: Üldözők
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Film a televízióban Beszélgetés Somogyi Zoltánnal a film- és koprodukciós főosztály helyettes vezetőjével
• Szilágyi János: Stúdió ’mennyi? Beszélgetés Érdi Sándorral
KÖNYV
• Fáber András: Mítosz és dokumentum A fotóművészet története

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hattyúk tava

Lajta Gábor

 

Nem akarok fölöslegesen ironizálni, de maradéktalanul tetszettek a film végén a feliratok: fekete alapon fehér japán kalligráfia, mellette barokk aranykeretben egy-egy filmrészlet pereg. Bárcsak a rajzfilm egészét jellemezné ez a könnyed és merész egyensúlybontás és a külföldi minták egyénített átvétele, ahogy a japán művészetben és a legjobb japán filmekben láthatjuk. A Hattyúk tava azonban készülhetett volna bármelyik európai vagy amerikai műteremben, és ezzel még nem is mondom, hogy rossz. Jó ritmusa van. Csajkovszkij zenéje behízelgő, a mese megunhatatlan. Elég szépek a hátterek, s néhány sikeres trükkel lesz valószerűbb az atmoszféra. A figurák közül a gonosz varázsló alakja, mozgása sikerült legjobban, az emberi arcok merevebbek, majdnem érzelemmentesek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/03 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6650