KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/augusztus
• Szilágyi Ákos: A film elszakadása
• Schubert Gusztáv: Kis magyar vállalkozás Beszélgetés Erdős Pállal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tükörjátékok Cannes
• Zilahi Judit: „Nem a nevettetés nehéz” New York-i beszélgetés Woody Allennel
• Koltai Ágnes: A jövő ígérete Oberhausen

• Bikácsy Gergely: A halál legyőzése Cinématographe Lumière
• Lumière Louis: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Lumière Auguste: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Xantus János: Hiteles illúzió Cinématographe Lumière
• Esterházy Péter: Mi ez? mi van? mi legyen? mi lehet? A Horus archívum pályázata a Gödöllői Galériában
• Bán András: A forradalom reklámképei A 20-as évek szovjet filmplakátjai a Műcsarnokban
• Kézdi-Kovács Zsolt: Testvérünk, Jarmusch
• Zsombolyai János: Ezer nap fogyókúra
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Mit kezdjünk az ördöggel?
• Gáti Péter: A pópa lánya
• Koltai Ágnes: Átlagemberek
• Ardai Zoltán: Éljen D'Artagnan!
• Szkárosi Endre: Önbíráskodás
• Hegyi Gyula: Piszkos munka
• Tóth Péter Pál: Vadlovak
VIDEÓ
• Boros István: A kis-nagy üzlet
TELEVÍZÓ
• Báron György: A zseniális kamasz Kawalerowicz régi filmjei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Magándíj, talk-show, aréna Nyári jegyzetek
KÖNYV
• Bársony Éva: Római szalonbeszélgetések
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Nemessányi Attila: Henri Pialat halálára

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Videó

A kis-nagy üzlet

Boros István

 

 

 

1.

 

Az indulás:

– Figyelj! Figyelj, öreg! Minek izgágáskodsz?! Hagyd a témát. Világos?! Nem is láttál életedben videokazettát! Oké? Na, mondd szépen utánam: oké!

– Nem mondom!

– Te, öreg! Minek hepciáskodsz? Azt akarod, hogy a füledet a kezedbe nyomják?

– Kik tennének ilyet?

– Valakik.

– Most tudod, vagy csak ijesztgetsz?

– Öreg! Kár a füledért. Szép nagy füled van. Ez neked túl kemény téma. Ebben nagyon nagy lé van. Súlyos milliók. És senki sem hagyja, hogy beleköpj a levesébe.

– De én nem akarok...

– Ugyan, öreg. Ezt senki sem hiszi el neked. Különben is, akkor meg minek kérdezősködsz?

– Kíváncsi vagyok.

– Aki kíváncsi, az hamar a kezébe kapja a fülét! Mondd öreg, kinek használsz ezzel az egésszel? Mire jó, ha sokat tudsz?! Mit érsz el vele, ha megírod, hogy mi a helyzet a videófilm-piacon? Csak azt, hogy nekünk nem lesz mit nézni.

– Nem.

– Hát akkor? A rács mögé akarsz juttatni néhány embert?

– Nem.

– Öreg! Tényleg nem értelek. Mit akarsz?

– Hogy súgjál nekem!!!

 

 

2.

 

Az informátoromat Pepitának hívják. Pepita 170 centi magas és hatvan kiló. És a videófilm-maffiában otthon van. Pepita jó mozgású, csupa izom gyerek, nincs rajta egy deka felesleg sem. Fantasztikus rugókkal bír, pedig teljesen jelentéktelen külsejű. Nem látszik rajta, hogy karatézik.

Pepita vállalkozott arra, hogy „szerelemből” súg, igyekszik megtudni valamit, nehogy a kezembe nyomják a fülemet. Megpróbált először rávenni egy-két nagy cápát, hogy csak hívjanak föl telefonon, így abszolút biztos az inkognitójuk.

Amikor az egyik szombat délután Pepita bement a Hattyúba, hogy megigyon egy pofa sört a barátnőjével, megállt mellette két arab.

– Figyelni, Pepita! – dugtak az orra alá egy kazettát.

– Vevő vagy?

– Jóhogy!

– Kijönni W. C. Ott elintézni.

Pepita fölállt, megropogtatta ujjait, és követte az arabokat. Amikor belépett a budiba, az alacsonyabb gyerek boxert húzott az öklére, a másik egy rugós kést rántott elő.

Pepita elmosolyodott. Bemutatott egy dzsakecukit és egy mavasigerit, aminek az lett a következménye, hogy az arabok úsztak egyet a piszoárban. Az csak a véletlen műve, hogy a késes három helyen fölsértette Pepita alkarját.

 

 

3.

 

Mindentudó szakmabeli, aki úgy csinál, „mintha”:

– Szerintem nem létezik Magyarországon videó-alvilág. Mese habbal. Hülyeség, hogy bűnözők tartanák kezükben a piacot. Az más lapra tartozik, hogy senki sem beszél a témáról szívesen. Mindenki kevesebbet mond, mint valójában tud, nehogy a falra festett ördög véletlenül megjelenjék. Különben azért a titokzatoskodás, mert illegális, zárt piacról van szó. Mindenki félti a maga kis piti buliját. Szerintem olyan sincs, hogy egy illegális szervezet iparszerűen foglalkozna a filmek másolásával és terjesztésével. Nekem erről tudnom kellene. Az is baromság, hogy ezek testőrökkel dolgoznának. Aki ilyesmit állít, az már kimosta az agyát azzal a sok szar filmmel, amit napi öt órában bámul otthon a tévéjén.

 

 

4.

 

Egy közép-európai mesélő:

– Mennyi idő alatt kerül be az országba a nyugaton éppen bemutatott, legújabb film?

– A film videokazettán való kibocsátását követő harmadik-negyedik hónapban már idehaza is látható. Csak éppen az újdonságért extra árat kell fizetni.

– Honnan tudják a hazai megrendelők, hogy mely filmeket kell megszerezniük, mire lesz vevő a piac?

– Ez nem gond. A piac mindenre vevő, legyen az akármekkora szar. Egyébként bármelyik szállodában vásárolható nyugati képes magazin. Stern, Quick, esetleg Bravo. Ezekben ugyanúgy rangsorolják a filmeket, mint a slágerlistákon a rock-számokat. Azzal a különbséggel, hogy még minősítik is őket.

– Milyen úton érkeznek meg a filmek?

– A rokonok megküldik.

– Ezért a gyorsaság?

– Igen.

– Rokonok, ismerősök nélkül nem megy?

– Csak az élhet meg a hazai videópiacon, és tud lépést tartani a fejlődéssel, a kereslettel, akinek kint vannak a hozzátartozói. E nélkül nem megy. Még mindig nagyon sokan jól élnek 56-ból.

 

 

5.

 

Aki videóban utazik:

– Csempészitek a kazettát?

– Ez a legnagyobb biznisz a kvarcóra és az arany óta, belátható időn belül nincs is lefutása. A piac öt-tíz évig biztosnak látszik. Az állam nem tud velünk konkurálni. Nem bírja valutával.

– Nagy tételeket hoztok?

– Annak nincs értelme. Nagyot lehet vele bukni. Egyszerre öt-hat kazetta a tuti. A dolog úgy van megszervezve, hogy a szállítók lehetőleg ne is tudjanak egymásról. Kamionosok is benne vannak. Még diplomaták is. Megpakolnak egy bőröndöt, belefér 25–30 kazetta. Az átszállításért öt rongyot kapnak, plusz övék a merverstejer (értéktöbblet-adó...).

– Honnan érkezik a legtöbb film?

– Ausztriából és az NSZK-ból. Itt is, mint minden üzletben, a német kapcsolat dominál.

– Amikor áruért mész, nem félsz a lebukástól?

– Mikor jártál utoljára Hegyeshalomnál?

– Miért?

– Tudod, mi megy ott? Hosszú sorban állnak a palik a vám előtt. Mindegyik hóna alatt egy Commodore 64-gyel. A vámosoknak arra sincs idejük, hogy hugyozni menjenek. Egész nap a gyári számot egyeztetik a papírokon.

– Mi van, ha elkapnak?

– Nem kapnak el. Különben sem a pornónak, sem a politikai filmeknek nincs itthon felbecsülhető forgalmi értékük. Most mondd, maximum elkobozzák őket. De a piac akkor sem marad film nélkül. Mindenhol vannak korrupt emberek. Az elkobzott kazetták egy része előbb-utóbb forgalomba kerül. Csak akkor az már nem az én bizniszem.

 

 

6.

 

Az áruló:

– Mivel vagy?

– Kocsival.

– Akkor máris indulunk.

– Hová?

– Lemegyünk a térképről. És te most hirtelen szakmát változtatsz. Taxis leszel. Nem szólsz egy szót sem. Azt csinálod, amit mondanak. A legtöbb, amit tehetek érted, hogy látsz egy-két dolgot.

Elindítottam a kocsit, cirkuláltunk a városban egy fél órát. Végre megérkeztünk. Harmadik emeleti három szobás lakásba érünk. Csak Cápa-1. van otthon.

– Mi kell, Bandika? – kérdezi utasomat.

– Itt a lista, Sadománia, Jack the Ripper, Caligula.

– Akarsz egy kis aprót keresni, Bandika?

– Átmásolhatom őket?

– Ma nem dolgozom. Két kilót adsz filmenként. Te, hosszú – szól, nekem a Cápa-1. – Kapd le a polcról a 73-as, a 99-es és a 387-es kazettát. A 412-est a szomszéd szobában találod meg, a szekrényben.

Cápa-1. 30 éves. Van egy nagy képernyős Hitachi tévéje, 3 JVC és egy Panasonic képmagnója. Reggeltől estig mennek nála a gépek, egyszerre 3 magnóval írja át a filmeket. Ahogy végigjártam a szobákat, a legnagyobb sorszámú videokazetta a 63l-es volt, ami azt jelenti, hogy legalább 1200 filmmel rendelkezik. Körülbelül annyival, mint egy München külvárosában levő videotéka.

Amikor Bandival elhajtunk, a kocsiban megtudom, hogy Cápa-1. rendelkezik 150 képlemezzel is.

– Honnan szerzi be őket?

– Rokonai élnek az NSZK-ban. Rendszeresen küldik neki.

– Mennyit keres kazettánként?

– Az attól függ, mennyire új a film, milyen minőségű, hangalámondásos-e vagy sem. Ezek mind értéknövelő tényezők. A filmek ára ettől függően 300 és 600 forint körül mozog. Mondjuk, egy nap lemásol 4 filmet, mindegyikről 3 kópiát készít, az összesen 12 kazetta. Ennek darabját mondjuk 450 forintért adja. Az napi 4500 forint. Ha pedig egy hónapban csak 10 napot másol, a jövedelme már 54 000 forint, svarcban.

 

 

7.

 

Cápa-2.:

Négy gép működik, napi 15–20 másolatot készít. Két monitorral és a hozzájuk tartozó jelerősítőkkel dolgozik. Rendelkezik már úgynevezett minőség-feljavító berendezéssel, amely a kontraszton és a színtelítettségen javít. Csak gépben 700 000 és 1 millió forint körüli berendezés van a lakásban. Ehhez jön még az a 800– 1000 film, amelyek 600–700 kazettán vannak. A kazetták nyersanyag-értéke – HGX-es kazettákról van szó – körülbelül 1 millió forint. A filmek eszmei és tőkeértéke pénzben nem kifejezhető, különösen azért nem, mert nem tudni, hány kópia átírásához használja fel őket. Nemsokára megérkezik az NSZK-ból a két kazetta betöltésével dolgozó „gyorsmásoló”, amelyik háromszoros sebességgel írja át a filmeket.

 

 

8.

 

Informátoromat újsághirdetés alapján választottam ki. Videó- GMK -vezető, mindenről mindent tud. Először kifaggatom tevékenységükről, majd „árulásra” biztatom. Természetesen csak akkorára, hogy önmagát ne sodorja veszélybe. Így arról nem esik szó, hogy a GMK berendezéseit munkaidő után mire használják fel a lehúzott redőnyök mögött. A Magyarországon látható filmek minőségéről és a technikai felszerelésekről beszélgetünk.

– A gépek 80–90 százaléka a nyugaton kapható legolcsóbb készülék, lefutott típus. Ugyanez vonatkozik a videokamerákra és egyéb kiegészítőkre. A mi technikánk modernnek mondható, mivel 1984-es és 85-ös modelljeink vannak, de egy nyugatnémet amatőrnek, aki a családját filmezi kint, ilyen felszerelése van. Ez a berendezés félprofinak számít idehaza. Itthon sajnos mindenféle névtelen, silány szerkezet megtalálható. Ez néhány év múlva majd sok gondot okoz, különösen szervizproblémákat vet föl. A külföldön vásárolt valamennyi videomagnót át kell hangolni, hogy használhatók legyenek. A filmek minősége – most másolt filmekről beszélek – csapnivaló. A legjobb képlemezről rögzített első, vagy erről a másolatról készített második példány. Minden átírás után 30 százalékkal romlik a kép.

 

 

9.

 

A szakértő hivatalosan foglalkozik a videofilmekkel. Elsősorban is esztétikai és szociológiai szempontokat vesz figyelembe. A filmek tematikai megoszlásáról beszél:

– Minden új videós pornófilmmel kezd. Ebben van a pláne, ettől tiltották évtizedeken keresztül. A fiatalok gyakorta a házibulikon, elsősorban ráhangolási célzattal nézik. A pornó- és szexfilmeknek állandó, stabil a piaca… Mennyisége a mindenkori újonnan belépő géptulajdonosok számától függ. A videofilmek 5 százalékát teszi ki. Hamar ráunnak az emberek. A piaci készletből 50 százalékban az úgynevezett akciófilmek részesednek. Idetartoznak a karate-, az autós-üldözéses-, a kommandó-, a háborús filmek és a krimik. 30 százalékos részesedésük van a horrorfilmeknek, 10 százalékot tesznek ki a történelmi-, a rajz-, és a játékfilmek. 5 százalék jut a politikai tárgyú alkotásokra, és a kifejezetten zenés filmekre. Nem ide tartoznak a discósok videoclipjei. A művészfilmek százalékos piaci részesedése nem kimutatható.

 

 

10.

 

Magyarul beszélő vájt fülű:

– Tiszta röhej. Amikor Bruce Lee megszólalt németül, azt hittem, kiugrom az ablakon. Ma már megszoktam. Ugyanakkor a magyar hangalámondástól megfájdul a fejem. Illúzióromboló. Kifejezetten jól esik, amikor egy angol nyelvű filmet vetítek. A szövegből semmit sem értek, de végre nem a pattogó der-die-das hallatszik...

 

 

11.

 

Sanyika perfekt angolból és németből, a bölcsészkaron végzett két évvel ezelőtt. Nyelvtudását a videópiacon is hasznosítja. Több tucat filmen hallható kissé fojtott torokhangja.

– Egyszerűen kellett a pénz. Ezért az egy napi melóért pedig kaptam kétezer forintot. James Bond-filmet szinkronizáltam. Megnéztem, közben jegyzeteket készítettem ott, ahol fordítási szempontból kritikus volt a szöveg. Majd leírtam a fordítást, és mikrofonba mondtam.

– Azt a filmet, amit kölcsönadtál, alig lehet érteni. A magyar szöveget elnyomja az eredeti hang.

– Milyen gépen hallgattad ? Sztereón vagy monón?

– Azt hiszem, monón.

– A hangalámondás csak sztereógépen élvezhető. Az egyik csatornán hallható az eredeti, a másikon pedig a magyar változat.

– Ha jól tudom, egyesek már kísérleteznek a feliratozással is.

– Erről annyit tudok, hogy állítólag a Műszaki Egyetem valamelyik karán már kész van az a számítógépes program, amelyik segítségével megoldható a feliratozás. Arról is tudomásom van, hogy egy-két gyerek otthon is kísérletezik hasonlóval. Összekapcsolják a videomagnót egy Commodore 64-es számítógéppel. Én azonban még nem láttam magyar felirattal ellátott filmet. De az biztos, hogy ennek technikai feltételei adottak.

 

 

12.

 

– Tételezzük fel a következőket: idehaza vásároltam magamnak egy videomagnót. Rokonaim nem élnek külföldön és zárkózott ember vagyok. Nincsenek barátaim, ismerőseim, de szeretnék jó filmeket nézni. Hogyan juthatok hozzájuk?

– Sehogy. Kapcsolatok nélkül semmire sem mész. Ez egy olyan szakma, hogy itt mindenki mindenkinek ismerőse, barátja, lekötelezettje, vagy cserepartnere.

– De én mégis videózni akarok.

– Elmész valamelyik videotékába, és a sok szar közül csemegézhetsz. Mondjuk hetente kétszer levetíted magadnak a Vukot.

– Ám én Mad Max-ot akarok nézni.

– Csak az a megoldás, hogy sürögsz-forogsz, sertepertélsz a téka környékén. Előbb-utóbb megszólítanak, hogy „nem akarsz egy baró filmet venni?”. Erre persze te rögtön ragadsz, és leperkálod a lét. Máris megvan az első kapcsolatod. Vagy bemész az egyik maszek HI-FI boltba. Az üzlet hátsó felében mindig sutyorognak egy páran. Filmeket adnak-vesznek. A többi a fellépéseden múlik. De mindenképpen kapcsolatokat kell kiépítened. Arra nem várhatsz, hogy téged keressenek meg. Maximum a vámosok csöngetnek rád otthon, ha a tékából kölcsönzöl. Ez nem vice. Nyitás után történt: a fináncok kinéztek néhány nevet a kölcsönzők listájáról, és este becsöngettek hozzájuk. Kérték a vámcédulát a gépükről. És magukkal vitték a kazettákat is, hogy ellenőrizzék, nem ütköznek-e azok a szocialista erkölcs vívmányaiba.

 

 

13.

 

Kerületi tanács közművelődési előadója:

– Leginkább a discósokat szoktuk ellenőrizni, hogy mit vetítenek, de tőlük sem kérdezzük, honnan vannak a filmjeik. Elvileg persze csak a videotékából származó anyagokat mutathatnának be a közönségnek. De ebből nem tudnának megélni. A rendőrség is rendszeresen végigjárja a video-discókat. Hajnalig razziáznak. Ők sem kobozzák el a filmeket.

– A gyári klubok is önökhöz tartoznak. Egyáltalán bejutnak a kerítésen túlra?

– Persze...

– És tudják, hogy ott miket vetítenek?

– Ott is csak kölcsönzői filmet adhatnak...

– Elvben...

– És papíron...

– Mi a gyakorlat?

– Ha éppen ott vagyunk, és látjuk, hogy nem a körlevelekben engedélyezett szellemű és tartalmú, valamint a szerzői jogba ütköző filmeket vetítenek, szólunk nekik, hogy gyerekek, vegyétek le!

– Ezek szerint gyakorlatilag szemet hunynak...

– Nem egészen... Majd meglátjuk, milyen lesz az új videótörvény...

 

 

14.

 

Gézuka discózik. Az egyre öldöklőbb piaci versenyben létkérdés számára, hogy minél jobb és újabb videó-clipeket szerezzen.

– Milyen beszerzési forrásaid voltak és vannak?

– Kezdetleges megoldásként kiépítettem egy szombathelyi kapcsolatot: valaki az osztrák tévé műsorából vette föl a számokat. Sajnos ez a műsor elég halvány, a jó anyagokat már kábeltévén vehetik a szomszédban, így nem maradt más hátra, minthogy beruházzak. A havernál megépítettünk egy hatalmas parabolaantennát. Tökéletes minőségben fogom például a BBC műholdas programját, így szerzem be a számok 70 százalékát. A maradék harmincat pedig innen-onnan.

– Volt Békásmegyeren egy híres videoclip-kölcsönző, aki még idejében disszidált. Letartóztatása előtt.

– Igen... szóval ő volt idehaza az utolsó nagy cápa. A kapcsolatai azonban még ma is elevenek. Most Münchenből látja el a discósokat filmmel.

 

 

15.

 

Göndör klubvezető, aki semmit sem kockáztat:

– Itt nem lesz balhé. Itt nem játszanak sem politikai, sem pornó, sem horror filmet. Ezt nekem tilos!!! Bár James Bond-filmet már vetítettünk. De igyekszünk megszűrni a műsort.

– A klub kinek a fennhatósága alá tartozik?

– A vállalati KISZ-bizottság elvi irányítása alá.

– Tehát az ő tudtukkal folyik a videózás.

– Igen.

– S azzal is tisztában vannak, hogy a filmek vetítése, mivel ezek nem a videotékából származnak, tilos?

– Persze. Egyrészt, mert megkapták az erről szóló körlevelet, másrészről meg itt nézik ők is a filmet. De rajtuk kívül itt van az egész gyári vezetés is. Nem kell ennek olyan nagy feneket keríteni. Mindenki tudja, hogy mi az ábra. De ha mindig minden szabályt betartanánk, levegőt sem lehetne venni.

 

 

16.

 

A kis kombinátor:

– Létezik magyar gyártmányú videó-pornó?

– Ezt nem tudom pontosan. De azt igen, hogy amikor még Super 8-as filmek voltak divatban, forgattak itthon szexet. Hogy úgy mondjam, bérmunkában. A technika, a nyersanyag, a szereplők magyarok voltak. A pénz és a rendező külföldről jött. Ezek után nem kizárt, hogy a gyümölcsöző üzleti kapcsolatokat Super 8 után tovább ápolták videóban is.

 

 

17.

 

A kukucskáló:

– Szerintem létezik úgynevezett magyar pornó. Láttam már ilyet. Persze most nem a nyugati stílusú filmekre kell gondolni. Én olyan IMPEX-ekre célzok, ahol vannak videostúdiók. S hát arról órákat lehetne mesélni, hogy karácsony és szilveszter táján mi folyik azokban. Miket forgatnak egymásról a baráti kollektívák.

 

 

18.

 

Akiben dühöng a félsz:

– Igazán kemény politikai töltetű filmmel jóformán senki sem foglalkozik. Nem éri meg. Mert mi van, ha egy szép napon, az esti mese után csöngetnek??? Nem éri meg a kockázatot, hogy ilyen filmet tartsak magamnál. Leginkább a KGB kontra CIA filmek vannak forgalomban. De ezek olyan lapos, inkább krimibe illő dolgok. Akkor inkább már egy jó szexfilmet nézek meg.

 

 

19.

 

A befejezés:

– Na öreg? Most büszke vagy magadra? Azt hiszed, hogy fene sokat tudsz? Rettentő nagy titkok tudója lettél? Tudod mit? Gondolj, amit akarsz!!!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/08 53-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6055