KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/augusztus
• Szilágyi Ákos: A film elszakadása
• Schubert Gusztáv: Kis magyar vállalkozás Beszélgetés Erdős Pállal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tükörjátékok Cannes
• Zilahi Judit: „Nem a nevettetés nehéz” New York-i beszélgetés Woody Allennel
• Koltai Ágnes: A jövő ígérete Oberhausen

• Bikácsy Gergely: A halál legyőzése Cinématographe Lumière
• Lumière Louis: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Lumière Auguste: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Xantus János: Hiteles illúzió Cinématographe Lumière
• Esterházy Péter: Mi ez? mi van? mi legyen? mi lehet? A Horus archívum pályázata a Gödöllői Galériában
• Bán András: A forradalom reklámképei A 20-as évek szovjet filmplakátjai a Műcsarnokban
• Kézdi-Kovács Zsolt: Testvérünk, Jarmusch
• Zsombolyai János: Ezer nap fogyókúra
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Mit kezdjünk az ördöggel?
• Gáti Péter: A pópa lánya
• Koltai Ágnes: Átlagemberek
• Ardai Zoltán: Éljen D'Artagnan!
• Szkárosi Endre: Önbíráskodás
• Hegyi Gyula: Piszkos munka
• Tóth Péter Pál: Vadlovak
VIDEÓ
• Boros István: A kis-nagy üzlet
TELEVÍZÓ
• Báron György: A zseniális kamasz Kawalerowicz régi filmjei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Magándíj, talk-show, aréna Nyári jegyzetek
KÖNYV
• Bársony Éva: Római szalonbeszélgetések
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Nemessányi Attila: Henri Pialat halálára

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Átlagemberek

Koltai Ágnes

 

Lehet, hogy az amerikai középosztályt a filmművészet számára Steven Spielberg, Georges Lucas és Francis Coppola fedezte fel – mint azt Michael Pye és Linda Myles állítja Mozi-fenegyerekek című könyvében –, de a kertvárosi otthonok hétköznapjait Robert Redford ábrázolta leghívebben. Redford, a producerek kedvence, a kellemes és intelligens amerikai színész megtestesítője, Gary Cooper, Tyrone Power méltó utódja, rendezői babérokra tört. Judith Guest regényéből megrendezte az „amerikai Szabó családot”. Redford a kertvárosi Amerika krónikása, kamerája beköltözött egy átlagos üzletember átlagos házába, és kínos részletességgel örökítette meg a látszólag békés, ideális család felbomlását.

Már a film címe, Ordinary People (Hétköznapi emberek) is árulkodó, szándékosan szürke és jellegtelen, mint hősei, az üzletember apa, a korrekt háziasszony anya és kamaszodó fiuk. Mi történik egy tisztességes, reggeltől-estig keményen dolgozó amerikai polgár otthonában? A szertartásos étkezések kongó ürességét a szokvány partik, a születésnapok, a családi ünnepek és a gyerek iskolai sikerei sem enyhítik. Indulatos, feszült a légkör, a nyugalom erőltetett, a reklámmosoly hamar lelohad az arcokról. A látszat néha csal. Igen, Redford filmje erről a szörnyű féligazságról szól, mégis négy Oscar-díjat kapott: a legjobb rendezését, a legjobb filmét, a legjobb férfi epizódalakításét (Timothy Hutton) és Alvin Sargent, a forgatókönyvíró a legjobb adaptációét. Meghökkentő és kihívó ez az Oscar-özön, óhatatlanul is a film titkát kutatjuk.

Az Átlagemberek 1981-ben a legtöbb Oscart nyerte, akkor, amikor a legjobb külföldi filmnek járó díjat egy szintén epikus, és hangsúlyozottan hétköznapi alkotás, a Moszkva nem hisz a könnyeknek kapta. Redford filmje diadalra vitte azt az újromantikát, amit a Love Story indított el, s aminek az amerikai Filmakadémián a Kramer kontra Kramer csinált helyet. Az Átlagemberek igazi nyeresége egyébként nem a kamasz fiút alakító Timothy Hutton, s még csak nem is Elizabeth McGovern, a csitri iskoláslány szerepében (arcán ott ragyog már az az édes romlottság, ami a Ragtime Evelyn Nesbitjét oly különössé teszi), hanem Donald Sutherland. Még a feledésre méltó hétköznapi emberből is élő figurát formált.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6048