KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/augusztus
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Imhol a fa és a tűz Cannes

• Szilágyi Ákos: Félistenek alkonya A szovjet háborús film régen és ma
• Rubanova Irina: „Nem orvosok vagyunk, hanem maga a fájdalom” Moszkvai tudósítónk beszélgetése Alekszej Germannal
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Citromok, fáraók Oberhausen

• Schubert Gusztáv: Új idők mozija Beszélgetés Tóth Jánossal
• Kornis Mihály: „Mindenből Egy, Egyből minden” Fragmentumok Erdély Miklósról
• N. N.: Életműtöredék
LÁTTUK MÉG
• Faragó Zsuzsa: Szerzetesek géppisztollyal
• Nóvé Béla: Tűzvonalban
• Hegyi Gyula: Nászút féláron
• Farkas Ágnes: Az ártatlanság bizonyítása
• Upor László: Támadás a Krull bolygó ellen
• Schreiber László: A láthatatlan ember
TELEVÍZÓ
• Szemadám György: Fehér zászlóval Macskássy Kati filmjeiről – két tételben
• Ardai Zoltán: Tartós maszkok Miskolc
KÖNYV
• Báron György: A mozdulatlan felszín
KRÓNIKA
• Gaál István: A Dajkánk...

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Életműtöredék

N. N.

 

Erdély Miklós a háború utáni avantgarde második nemzedékének egyik meghatározó egyénisége volt. Hajas Tiborral, Altorjai Sándorral és Szentjóby Tamással együtt a hatvanas évek elején tűnt fel a modern képzőművészetben; a csoport, ha nem is folytatója, de szellemi örököse az előtte járó művész-nemzedék – Bálint Endre, Vajda Lajos, Vajda Júlia, Anna Margit, Kornis Dezső – törekvéseinek. Az avantgarde második generációja honosította meg a happeninget, ők voltak a pop, a koncept, és a neo-dada előfutárai. Mindannyiuk közül talán Erdély volt a legnyughatatlanabb: a lírától a képzőművészeten át a fotóig és a filmig minden művészeti ágat kipróbált. (A párizsi Magyar Műhely Kollapszus orv. címmel jelentette meg verseskötetét.)

1928-ban született, egy évet járt a Képzőművészeti Főiskolára, szobrászatot tanult Bokros Birman Dezsőnél, majd 1951-ben építész diplomát szerzett a budapesti Műszaki Egyetemen. 1959-ben és 1963-ban is felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakára, de mindkét alkalommal eltávolították a Főiskoláról. Dolgozott vágóként a Televízióban, megbízták a budavári palota kupolájának rekonstrukciós tervével, akciókat szervezett, kidolgozta a fotómozaik-eljárást, melynek segítségével középületeken hiperrealista hatású, dekoratív falfelületeket lehet kialakítani. Objekteket, fotómontázsokat készített, elméleti cikket írt a montázsról, az avantgarde filmről és a zene szerepéről a filmművészetben. Alapítótagja az INDIGO csoportnak, Budapesten kívül kiállított Wroclawban, az amszterdami Works and Words fesztiválon, Gentben, Zágrábban, Genovában. New York-ban a Millenium filmközpontban vetítették Vonatút című filmjét. Életmű-kiállítása 1986. április 11-én nyílt meg az Óbuda Galériában, itt vetítették le eddig csak a barátok és a szűk szakma körében ismert filmjeit.

1968 óta készített filmeket a Balázs Béla Stúdióban. Rövidfilmjei és játékfilmjei: Rejtett paraméterek (1968); Antiszempont (1971); Új kávézó nyilt a Szamuely utcában (1972); Partita (1974); Álommásolatok (1977); Verzió (1981); Vonatút (1982); Tavaszi kivégzés (1985).

Tevékenységét a párizsi Magyar Műhely Kassák-díjjal jutalmazta. 1986. május 22-én halt meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/08 32. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5741