KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/június
KRÓNIKA
• Balázs Béla: Greta Garbo
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Kedves Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Fehér György: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Grunwalsky Ferenc: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Koltai Lajos: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Monory M. András: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• Szabó István: Profik legyünk vagy szabadok? Kerekasztal-beszélgetés
• György Péter: Öntudat és lázálom A Munkás a magyar filmben

• Bikácsy Gergely: Idióták a családban Chaplin, Keaton, Tati
• Török Gábor: Csöndjátékok Samuel Beckett és a Film
• Szemadám György: Papírdémonok Japán animációs filmnapok
• Csantavéri Júlia: Archív tengervíz Új olasz filmekről
KRITIKA
• Schlett István: 150 vagy 250 golyó? Vérrel és kötéllel
LÁTTUK MÉG
• Báron György: A halálraítélt
• Tamás Amaryllis: A parafenomén
• Koltai Ágnes: A mélység titka
• Szemadám György: Nem vagyunk mi angyalok
• Barna Imre: Lambada, a tiltott tánc
• Székely Gabriella: Gyilkos lövés
• Tamás Amaryllis: A kis Afrodité
• Nóvé Béla: Kötéltánc
• Ardai Zoltán: A Vadnyugat fiai

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kis Afrodité

Tamás Amaryllis

 

A sorsot teremtő, életet és halált hozó legszebb szerelmi történeteket ősvallások legendái őrzik. Daphnisz és Chloé antik pásztormítosza költészetet és zenét is megihletett évszázadokon át.

Nikosz Kondurosz 1963-ban készült filmjének ifjú Afroditéi előbb csak kíváncsiságból keresik a bebörtönzött Eroszt, ismerkednek a féltékenység titkos rugóival, később soha nem öregedő vággyal sóvárogják a kiegészülést.

A film zavarosnak, érthetetlennek tűnő hasonlatai, szimbólumköre mögött (a nagy testű madarak barbár elpusztításának rítusa) valamikor szilárd világkép, a csillagvallás állt. A hatalmas griffek, hattyúk a holtak birodalmába távozó lelkek jelképei. (A vándormadarak éppúgy a Tejút=Madárút mentén repülve költöznek el és térnek vissza, ahogy az emberi lelkek is ezen az úton járnak a túlvilágra, s onnan vissza; de a Tejúton repül el a holtak országába ősszel és tér meg tavasszal a Nap=Lúd fejedelem is... Az örök körforgás mítoszaiban a halál is fogantatás értelmű...) A csillaghit szimbólumvilága, képes beszéde, amely minden ízében áthatotta eleink mindennapjait, ma a beavatottak titkos tudása. Daphnisz és Chloé meséje archaizált vagy a legújabbkori nyelven filmre álmodva is mindig ugyanazt szimbolizálja: a teremtő extázisát az élőlényben.

Bár a film bemutatásának évében két nemzetközi díjat is nyert, a Nyugat-Berlin-i díjak odaítélése talán politikai tett lehetett, s nem a művészi erények elismerése. Ez a Daphnisz és Chloé inkább műtárgymásolat, mintsem műremek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/06 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4372