KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy külön világ

Székely Gabriella

 

A jogaikért harcoló négerek egyenesen Tamás bátya kunyhójából érkeztek Chris Menges filmjébe. Szellemi vezérük, az apartheid ellen tollal és békés tüntetésekkel küzdő fehér újságírónő pedig Zója Kozmogyemszkaját megszégyenítő bátorsággal sínylődik a börtönben. Megingathatatlan az igazságában, a hatalom vérebei hiába zsarolják otthon hagyott három gyermekével (férje, Mandela munkatársa külföldre menekült), Diana Roth nem árulja el társait.

1963-ban vagyunk Dél-Afrikában. Az operatőrből rendezővé avanzsált angol Chris Menges 1987-ben forgatta filmjét, a főcímből olvashatóan valóságos élettörténet alapján. Akkor, amikor az Olegek és Zóják meg a többi ifjú gárdista régen eltűntek már a filmvászonról, a forradalmi hősiesség pátosza elhalványult errefelé, a világ felénk eső történelmi féltekén. Érdekes módon a „művelt nyugat” filmes alkotói mintha stafétában vették volna át a fáklyát, a régi jó szocreál fénye tovább lobog. Csupa szeretetreméltó, hibátlan jellemű szabadságharcos az egyik oldalon, és elvetemült, gonosz elnyomók a másikon. És közöttük Diana Roth tizenéves kislánya, aki nyiladozó értelmével hamarosan rátalál a helyes útra.

Azelőtt az ilyen filmre, ha keletről jött azt mondtuk: sematikus, ha nyugati rendező jegyezte: tisztességes. Pedig egyszerűen: rossz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/12 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4264