KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/december
KRÓNIKA
• N. N.: Kommersz neorealizmus? Luigi Zampa
• Ember Judit: Koza Dezső halálára

• Ardai Zoltán: Az undor titokzatos tárgya Peter Greenaway
FOLYTATÁSOS TÖRTÉNELEM
• Szilágyi Ákos: A nagy moszkvai szópuccs Folytatásos történelem

• Reményi József Tamás: Igazságtétel? Magyar krónikák
VIDEÓ
• Turcsányi Sándor: Mindenféle múltak Házi videók

• Földényi F. László: Leni Riefenstahl és Az akarat diadala
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: Mistery Train
• Sneé Péter: Túl a Ráktérítőn Csendes napok Clichy-ben
• Székely Gabriella: Vissza Moszkvába Három nővér
• Koltai Ágnes: Holnapelőtt Halálutak és angyalok
• Váncsa István: Virágos, gyertyás, homokos Julianus

• Zsugán István: Mindannyian törökök vagyunk Beszélgetés Xavier Kollerrel
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Monsieur Bard különös óhaja
• Békés Pál: Az utolsó kijárat Brooklyn felé
• Székely Gabriella: Egy külön világ
• Hegyi Gyula: Oly távol és közel
• Turcsányi Sándor: Lányom nélkül soha
• Sneé Péter: Folt a zsákját
• Tamás Amaryllis: A szerelem erejével
• Nagy Gergely: Dinasztiák harca
HÁTTÉR
• Sirály Gergely: Fekete Mozgó

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Koza Dezső halálára

Ember Judit

 

Kedves Filmvilág! Drága Barátaim! Kérlek Benneteket, szorítsatok lapotokban egy parcellányi helyet Koza Dezső Balázs Béla-díjas rendezőasszisztensnek.

Több mint 100 magyar játékfilmben volt első asszisztens. Abszolút biztos szakmai tudása, alapossága, munkabírása, lélekjelenléte, humora, a mű iránti alázata, az alkotók tisztelete, mind-mind beépült ezekbe a filmekbe. Olyan rendezőkkel dolgozott, mint Bán Frigyes, Gertler Viktor, Máriássy Félix, Rényi Tamás, Gábor Pál, Révész György, Makk Károly, Kovács András, Mészáros Márta, Gaál István, Gothár Péter, Bacsó Péter...

Három évvel ezelőtt (akkor hatvanéves volt) kórházba került, de a kórházi ágyon is dolgozott, munkatársaival a forgatáshoz nélkülözhetetlen listákat egyeztetett, miközben jött a hír, hogy őt lecserélték... Mikor fölgyógyult, megkérdezte, hogy a munkatársaival is az történt-e, ami vele. Megnyugtatták, hogy a munkatársai maradhatnak, azok fiatalok, de ő nem, mert öreg. (Pedig ekkor még nem is építettük a kapitalizmust!)

Azt mesélik – ne add tovább! – hogy ezek után hazament és elkezdett sírni. Mások azt mondják, hazament, lefeküdt, a fal felé fordult, és ki sem mozdult többé... igaz, nem nagyon hívták, de ő sem jelentkezett.

1991. szeptember 25-én hatvanhárom éves korában súlyos betegségben meghalt. Hamvait – saját kérésére – szűk családi és baráti körben 1991. október 7-én csendben szétszórták. „Okuljatok mindannyian a példán.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/12 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4250