KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/január
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Jean Marais (1913–1998)
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
MAGYAR MŰHELY
• Bérczes László: Van és változik Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Semmi sem az, ami Beszélgetés Jancsó Miklóssal

• Gaál István: Addio Padre Profeta! Búcsú Szőts Istvántól
• Szőts István: Címszavak a Röpiratból
• Szőts István: Don Quijote magyarok Levél Északra
• Schubert Gusztáv: Fekete lyuk Cigánysorsok
• N. N.: Roma-filmek
• Rádai Eszter: Ugyanolyan vagyok, mint te Cigányok a médiában
• Gyurkovics Tamás: Cigányok ideje Romák a televíziókban
• Fáy Miklós: Mit ér a vér, miszter fehér? Roma-klip
• Lajta Gábor: A semmi moralistája Kuroszava-töredékek
• Báron György: Erdő és sár A hét szamuráj
• Létay Vera: Még nem, már igen Madadayo
• Pápai Zsolt: Thrillerhez öltözve Brian DePalma filmjei
• N. N.: Brian DePalma filmjei
• Bikácsy Gergely: A sikoly Vigóról jut eszembe
• Hideg János: Macskák, kölykök, uszályok Jean Vigo élete
• Galicza Péter: Hiánydramaturgia Beszélgetés Herskó Jánossal
• László Péter: Mesék ezeregy forintból Open Film Fesztivál
• N. N.: OFFkárral díjazott filmek
KRITIKA
• Varga Balázs: „Csak ami nincs” Tükröződések
• Vágvölgyi B. András: Drog road-movie Félelem és reszketés Las Vegasban
MULTIMÉDIA
• Molnár Dániel: Infóháború, médiamarkec Ars Electronica
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Ezer hold
• Ágfalvi Attila: Sue
• Turcsányi Sándor: Ronin
• Varró Attila: Halloween – Húsz évvel később
• Beregi Tamás: A sivatag rabjai
• Mátyás Péter: Keresd a nőt!
• Hungler Tímea: Átkozott boszorkák
• Tamás Amaryllis: Apád-anyád ide jöjjön!
• Vidovszky György: Gattaca

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halloween – Húsz évvel később

Varró Attila

 

Az amerikai patrióták - mivel egyetlen valamirevaló nemzeti tragédiával sem rendelkeznek, amelyet látványos keretek közt megünnepelhetnének - kénytelenek mozijegyet váltani, ha piros betűs napjaikat feketébben szeretnék látni. A televízió unalmas felvonulásai vagy ízléstelen stúdió-dekorációi helyett a sarki moziban Bálint-napon mészárlás zajlik, a Függetlenség Napján támadnak a gonosz űrlakók, Mindenszentek előestéjén pedig ott van Michael Myers, aki fantáziadús módszerekkel tizedeli Haddonfield kisvárosi tinédzser-populációját. Idén éppen a hetedik alkalommal, és feltehetőleg utoljára.

A Michael-Jason-Freddy triumvirátus alapító tagjának története még 1963-ban kezdődött, alig egy hónappal a Kennedy-merénylet előtt: a hét esztendős Mikey ekkor mérte a legelső csapást ős-ellenségére, a liberális korszellemben elburjánzó kamaszkori promiszkuitásra. Ledér nővérét 1978-ban újabb áldozatok követték, hogy a környék fiataljai egy életre megtanulják: a szex sohasem lehet biztonságos. A republikánus rém azóta készen várja, hogy konzervatív erkölcsi értékeket védelmező dzsinnként azonnal felbukkanhasson, amint párthívei megdörzsölik töklámpását. Nem csoda, hogy intenzív kezdet után (Halloween 1-2) a Reagen-érát teljes egészében átaludta, a következő tíz évben pedig többet ártott hírnevének, mint a kísérletező kedvű ifjúságnak (Halloween 4-5-6); az igazi visszatéréshez közel 20 év és egy világraszóló demokrata szex-botrány kellett.

A Halloween H20 ugyanis eddigi legméltóbb utódja Carpenter alapművének; ezt egyrészt a 90-es évek Sikoly-szabványához igazodó, önreflexiókkal ravaszul teletűzdelt forgatókönyvnek, másrészt a régi főszereplőnőnek köszönheti. Jamie Lee Curtis - akit érezhetően megihletett Sigourney Weaver és az alien(ek) ambivalens, mégis szimbiotikus párkapcsolata - személyes ügynek tekintette a Halloween-sztori zárófejezetét, ezért apait-anyait beleadott (utóbbit szó szerint) a végső küzdelembe: nemcsak horror-specialista rendezőt (a Péntek 13 szériát indító Minert), és igazi sztár-gagmant (Kevin „Scream” Williams) szerzett filmjéhez, de Laurie Strode egydimenziós figurájából is sikerült erőteljes, már-már árnyalt karaktert varázsolnia. Tekintetbe véve, hogy az 1983-as harmadik részben a sorozat egyetlen főhőse - még Myers sem - kapott szerepet, érdemes lenne csendben elfeledkezni az egész filmről, egyúttal a következő három folytatásról is, és a Halloween H20-szal lezártnak tekinteni egy színvonalas horror-trilógiát. Semmi értelme újraéleszteni a klasszikus rémeket, egy Michael Myerst vagy Norman Bates-t, amikor maga a műfaj már úgyis halott.

Bár a holttestét sehol sem találják...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/01 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3937