KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/április
KRÓNIKA
• N. N.: Carlo Ludovico Bragaglia (1894–1998)
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: A finnugor kapcsolat Játékfilmek
• N. N.: A 29. Magyar Filmszemle díjai
• Balassa Péter: Minden látszat ellenére Szenvedély
• Kovács András Bálint: A domináns férfi alkonya A postás mindig kétszer csenget
• Schubert Gusztáv: Dupla vagy szimpla? Presszó
• Simó György: Kis tétek, nagy dolgok Dokumentumfilm
• Muhi Klára: Kísérleti szemle Kisjátékfilmek
• Szőnyei Tamás: Tévéisten lába A televíziók és a mozgóképgyártás
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Hiányzol, Mrs. Nugent! Berlin
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Győz a Posta! A jövő hirnöke
• Kömlődi Ferenc: A digitálbohóc R. U. Sirius
• Nyírő András: Arcimboldo-megabyte Silvers mozaikok
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: Én, Glauziusz Bikácsy Gergely: Buñuel-napló
• Takács Ferenc: Önarckép, brit színekben

• Bori Erzsébet: Le a gravitációval! Maya Deren mozgóképei
• N. N.: Shirley Clarke filmjei
• Antal István: Nincs kapcsolat Shirley Clarke
FILMZENE
• Fáy Miklós: Egy film két zenéje A játékos
• Hideg János: Lányerő Spice World
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Világegyetem, Kaucsuksarok Playtime
• Dániel Ferenc: Ázsia, gyorsbüfé A folyó
• Turcsányi Sándor: Kelet-magyar szoljanka A rózsa vére
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A vasálarcos
• Hegyi Gyula: Copland
• Takács Ferenc: Vörös sarok
• Hungler Tímea: G. I. Jane
• Csordás Lajos: A bunyós
• Békés Pál: A hazug
• Ardai Zoltán: Különösen veszélyes
• Bori Erzsébet: Letaszítva
• Tamás Amaryllis: Három a nagylány
• Turcsányi Sándor: Anasztázia

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multimédia

Silvers mozaikok

Arcimboldo-megabyte

Nyírő András

Az új Arcimboldót Robert Silversnek hívják. Virágokból rakja össze Diana hercegnőt. Polgárháborús fotókból Abe Lincolnt. Majd ötszáz év van köztük és egy számítógép.

 

Ha van művészeti technika, amely otthon érzi magát a számítógépben, akkor az a mozaik. Az őskorban a számítástechnikai laboratóriumok szakállas-pipás varázslói úgy kívántak boldog újévet járatlan ismerőseiknek, hogy egy lepedőnyi méretű 1980-as számot kiírtak csupa 1-esből, 9-esből, 8-asból és nullából. Aztán gyorsan kiderült, hogy a számítógéppel még ennél is szebb képeket lehet alkotni. Sőt, nagyítani is lehet. Néhány évvel később, a Windows első, még fapados változatai azzal bűvölték el a laikus közönséget, hogy bármilyen képet fel lehetett nagyítani, egészen a képet alkotó kockákig. Zoom in, zoom out, abban az időben jónéhány délelőttöt töltöttem így, képekben búvárkodva. A programmal a kockákat is át lehetett rajzolni, ez volt a számítógépes retusálás hajnala. Az embernek az volt az érzése, hogy azt csinál a képpel, amit akar. Nem kellett hozzá olló, nagyító, ragasztó, ezer kísérlet, csak néhány kattintás a gépen, néhány billentyű, és máris ott az új kép, kockákból az egész. Az Internetet a politikusok nagy előszeretettel nevezik információs sugárútnak, de a programozók tudják, hogy csúcsforgalom idején rettenetesen idegesítő tud lenni, ha egy-egy képre kell várakozni. Ezért azt a megoldást találták ki, hogy először a kép mozaikos (programozói nyelven lebutított) változatát mutatják meg, ehhez viszonylag kevés adatot kell áttuszkolni a madzagokon. Amíg a teljes képhez szükséges információ megérkezik, az olvasó elvan a mozaikkal. Aztán szép lassan finomodik a kép, a kockákból árnyalatok, a négyszögekből ívek lesznek.

Két évvel ezelőtt eljött az az idő is, amikor már a játékhoz nem kellett számítógép sem. A boltokban tucatszámra árulták a sztereogrammokat, azokat a képeket, amikbe belebandzsítva az ember egy térbeli ábrát láthatott. Minden, magára valamit is adó újság oldalain ott voltak az ákombákom zűrzavaros képek, és a buszon a nép önfeledten bambulta a nem létező teret. De a divathullám gyorsan lefutott: sokan rájöttek, hogy hogyan kell olyan programot írni, amivel bármilyen képből elő lehet állítani sztereogrammot. Ma már a jobb grafikai programcsomagokba bele sem teszik ezt az effektet, annyira közhelyes és lejáratott lett.

A mindenki mozaikja után megjelent az egyedi, az ínyenc, a megismételhetetlen mozaik. Egy 27 éves kutató, Robert Silvers olyan módszert talált ki, aminek a segítségével egy nagy képet sok ezer másik képből lehet összeilleszteni. A nagyközönség először az 1995 novemberi Wired címlapján találkozhatott az új technikával. Az amerikai internetes jövőfürkész magazin címlapján saját háziszentjének, Nicholas Negroponte képmásának a mozaikos változatával jelent meg. Távolról a próféta képe látszik, de közelről a világ minden tájáról vett képkockákat láthatunk: bantu négerektől az olajkutakig van itt minden.

Silvers eddigi legnagyobb dobása a Newsweek tavaly december 22-ei számának címlapja, ahol Diana mosolygós arcmását alkotta meg, több száz virágot ábrázoló képkockából. A fotómozaik technika mestere igazi poszt-posztmodernként nem tesz különbséget az egész és a rész között: mindkettő egyformán fontos és értelmes. Megszületett a kép-a-képben ezredfordulós változata.

A fotómozaik számítógép nélkül elképzelhetetlen lenne, de a munka fontosabb részét az ember végzi. Először beszkennelik a portrét, és kis négyszögekre osztják. A négyszögek fényességét, telítettségét, színét, alakját egy program elemzi és tárolja. Minden portréhoz legalább 2000 képet gyűjtenek össze, és egy nagy adatbázisban tárolják jellemzőiket. Ezután egy másik program összepárosítja az eredeti kép kockáit a hasonló tulajdonságú képekkel. Végül Silvers és kollégái kézzel korrigálják az eredményt. A munkához nagy teljesítményű számítógépekre, sok időre és türelemre van szükség, ezért nem is tervezik, hogy a technikát piacra dobják. A fotómozaik nem lesz vásári termék, csak a nagyon gazdag lapok engedhetik meg maguknak, hogy ilyen címlapképet rendeljenek.

Silvers beindult, elkészítette Jézus, George Washington, Van Gogh, Abraham Lincoln, Marilyn Monroe, Elvis Presley, Madonna, Al Gore és Yoda képmását is. Lincoln képe az amerikai polgárháború alatt készült fényképekből áll össze, Elvis bélyegekből, Bill Gates pénzből készült. Az anyag megjelent könyv formában is (Robert Silvers és Michael Hawley: Photomosaics. Henry Holt & Company, ISBN 0-805-05170-8), de aki sajnál rá 20 dollárt, az megnézheti a képeket az Interneten a http://www.photomosaic.com címen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/04 37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3663