KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

        
   2020/július
ÚJ-HOLLYWOOD
• Pápai Zsolt: A pátosz elsiratása Hollywoodi Reneszánsz: A melodráma
• Huber Zoltán: A hatalom rettentő abszurditása Richard Condon adaptációk
• Vajda Judit: Őrült nők ketrece A csavar fordul egyet adaptációk
• Greff András: Ragadozók rangadói A cápa és öröksége
MAGYAR MŰHELY
• Paár Ádám: „Istennel a hazáért és szabadságért” Kurucok a filmvásznon
• Darida Veronika: Filmszínpadok Filmes hatások a színházban
• Bakos Gábor: Részvéttel provokálni A késő modern Mundruczó
• Benke Attila: Falusi tűzfészek Vitézy László: Békeidő
• Benke Attila: Szorongás a Kárpát-medencében Vidéki magyar thrillerek
ÚJ RAJ
• Árva Márton: Neonszín nemzedék Beszélgetés Pablo Larraínnal
• Teszár Dávid: Humor kompromisszum nélkül Dave Chappelle
AZ ANIMÁCIÓ MESTEREI
• P. Szabó Dénes: Érett vonalak Ralph Bakshi
MICHEL PICCOLI
• Bikácsy Gergely: Az óriás Michel Piccoli (1925-2020)
• Varga Zoltán: A lázadó vadember Kultmozi: Themroc
FILM + ZENE
• Pernecker Dávid: Stresszdallamok Daniel Lopatin
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Elvetélt ötletek Mellékhatás
• Kovács Kata: Az ezredforduló üvegburája Normális emberek
• Roboz Gábor: Rengeteg hűhó Az utolsó akarat
• Barotányi Zoltán: A tűz csak a kezdet Colectív
STREAMLINE MOZI
• Teszár Dávid: Queen és Slim
• Kovács Kata: Cím nélküli dal
• Pethő Réka: Világot látok
• Vajda Judit: Téli menedék
• Alföldi Nóra: Liza története
• Baski Sándor: Az utolsó bűntény
DVD
• Kovács Patrik: A kegyelem ára
• Benke Attila: Katonatörténet
• Kránicz Bence: Közös többszörös
• Varga Zoltán: Szórakozott szomszédok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Szórakozott szomszédok

Varga Zoltán

Neighbors – amerikai, 1981. Rendezte: John G. Avildsen. Szereplők: John Belushi, Kathryn Walker, Dan Aykroyd. Forgalmazó: Sony. 92 perc.

 

John Belushi és Dan Aykroyd komikus párosának harmadik, egyben utolsó közös filmje a Szórakozott szomszédok. Spielberg balul elsült túlméretezett tréfájában, a Meztelenek és bolondokban a két nevettető seregnyi karakter között tűnt fel; kultuszmozijuk viszont, a Saturday Night Live számára kitalált zenész-komikus duót filmvászonra katapultáló Blues Brothers beírta Belushi és Aykroyd nevét a mozgókép nagy bohócpárosai közé. Belushi időközben más filmekben is – kivált John Landis hatalmas sikerű Party zónájában – olyan imázst alapozott meg, amelytől tudatosan próbált szabadulni a Szórakozott szomszédokkal. Hogy törekvései nem érhettek be, az nem a film rossz fogadtatásával magyarázható: néhány hónappal a premier után Belushi kábítószer-túladagolásban meghalt – mindössze harminchárom évesen.

A Szórakozott szomszédok az ellentétes habitusú figurák összecsiszolódásának örökzöld vígjátéki felállását variálja: a csendes, pipogya családfő közvetlen közelébe infantilis, élvhajhász új lakók költöznek, akik felforgatják az unalmas, de nyugodt kertvárosi mindennapokat. A film első számú – és egyetlen – igazi különlegessége az a gimmick (közönségtoborzó trükk), hogy Belushi és Aykroyd megcserélték a nekik szánt eredeti szerepeket. Ezzel kívánták felülírni a róluk kialakult képet: míg Belushi az alkatához jobban illő vulgáris karakterek, mindenekelőtt a Party zóna emblematikus Blutojának inverzét formálja meg a túlontúl visszafogott Earl szerepében, addig Vic bőrébe bújva Aykroyd először alakít vad figurát, akinek öltözködése és megjelenése (kiszőkített haja, kék kontaktlencséje) is élesen eltér megszokott fizimiskájától. Nem a két színészen múlott, hogy a Szórakozott szomszédok ezen az ideig-óráig valóban figyelemre méltó szerepcserén kívül vajmi kevés leleményt mutat fel. Részben a bizonytalan hangnemmel magyarázható, hogy a helyzet- és jellemkomikum kiaknázása végig mintha takaréklángon égne: se nem elég elborult, se nem elég rafinált az intrikák és félreértések bonyolítása, a számtalanszor kínálkozó fekete humor csak néhány alkalommal működik (mint a ház mögötti futóhomokhoz kötődő jelenetekben). Ugyancsak csökkenti a film vonzerejét, hogy a női szereplők közül egyedül Vic nejének, a rámenős Ramonának van súlya a cselekményben, Earl feleségének és lányának jelenléte szinte elhanyagolható. A rendezői feladatokkal azt a John G. Avildsent bízta meg a Columbia stúdió, akit nagyszerű férfimelodrámák – a közismert Rocky és a sajnos kissé elfeledett Mentsd meg a tigrist! – tettek nevezetessé; a Szórakozott szomszédokkal azonban vitathatatlan tanújelét adta annak, hogy a komikus időzítéshez, a vígjátékhoz illő ritmus kialakításához egyáltalán nem értett. Bill Conti muzsikája is a felemás mozzanatok sorába illik: vezérmotívumait mintha egyenesen az ötvenes évek Bolondos dallamok-rajzfilmjeiből importálták volna.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/07 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14600