KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
   2020/február
MAGYAR MŰHELY
• Erdélyi Z. Ágnes: „Egy pohár víz egyszerűségével” Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Milojev Zsanett: Álmodozások tere Az Álmodozások kora és a Moszkva tér
• Kovács Ágnes: Kint és bent Színdramaturgia: Szerelmesfilm
METOO FILMEK
• Gyenge Zsolt: Testek a tilosban Magyar #metoo filmek
• Pernecker Dávid: Az áldozatok tekintete Hihetetlen
• Baski Sándor: Zaklatótelevízió Botrány; A legharsányabb hang
PREMIER PLÁN
• Szabó G. Ádám: Megállt az idő Elia Suleiman
TÁRGYALÓTERMI FILMEK
• Győri Zsolt: Celluloid esküdtek Tárgyalótermi filmek
• László Borbála: Celluloid esküdtek Tárgyalótermi filmek
• Benke Attila: Teflon-apokalipszis Todd Haynes: Sötét vizeken
STAR WARS-UNIVERZUM
• Kovács Patrik: Hidegháború a világűrben A Star Wars politikai értelmezése
• Huber Zoltán: A Birodalom visszavár Star Wars: Skywalker kora
• Herpai Gergely: Táguló univerzum A Star Wars-birodalom
AZ ANIMÁCIÓ MESTEREI
• Varga Zoltán: Az animátor álma Richard Williams (1933–2019)
• Kovács Kata: Változtass át Anilogue Fesztivál
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Jordi Leila: Beszélgetések Istennel Marjane Satrapi: Persepolis
STREAMLINE MOZI
• Alföldi Nóra: Kéz a kézben Keresem a testem
KÖNYV
• Kelecsényi László: Kósa kése Szekfü András: Így filmeztünk 2
• Sághy Miklós: Derítővásznak Győrffy Iván: Képpé vált gondolat
KRITIKA
• Pethő Réka: Ki dönt ma a zsenialitásról? Kisasszonyok
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Tilos az Á Foglyok

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Star Wars-univerzum

A Star Wars-birodalom

Táguló univerzum

Herpai Gergely

A Skywalker-moziszéria ugyan véget ért, de a videó- és gyerekjátékokból, rajzfilmekből álló Star Wars-merchandise megállíthatatlanul hódít tovább.

A Star Wars-univerzum már régóta nem a mozifilmekből, hanem az ahhoz kapcsolódó merchandise-ból szerzi jövedelmének zömét. Különféle játékfigurák, videójátékok, regények, képregények, rajzfilmsorozatok és most legutóbb egy tévésorozat: a The Mandalorian biztosítják a franchise túlélését a filmeken is túl. Maga George Lucas mondta egyszer Harrison Fordnak – félig viccesen, félig komolyan – hogy Han Solo azért nem halhat hősi halált A Jedi visszatérben, mert halott Han Solo babát nem lehet eladni és ez a szemlélet most, a Disney-érára is teljesen igaz.

Persze, ahogy a Jedi, vagy Sith mestereket mindig felülmúlják tanítványaik, gyakran úgy hagyják le belső értékeik tekintetében e kiterjesztett univerzumot alkotó médiumok az egészestés filmeket, melyek az eredeti, hivatalos szériába tartoznak. Nem feltétlenül arról van szó, hogy maga a történet színvonalasabb lenne, hiszen azért J.J. Abrams, vagy Rian Johnson veterán forgatókönyvírók és rendezők képességeit nehéz egy videójátékban, vagy egy félórás epizódokat felsorakoztató tévésorozatban túlszárnyalni, hanem inkább arról, hogy a saját műfajukon belül olyan élményt nyújthatnak a „kánonnak” számító alapfilmekhez képest, amelyek bizonyos aspektusaikban színvonalasabbak, vagy töményebben adják, amit a Star Wars-univerzumtól elvárunk. 

Star Wars Jedi: Fallen Order 

„Egyszer, régen, egy távoli videójátékos érában” a Star Wars külső nézetes akciójátékok igencsak népszerűek voltak, 1999-ben a Baljós árnyakból készült játék a korabeli konzolokra és PC-re, aztán 2002-ben érkezett a Jedi Knight II: Jedi Outcast, 2003-ban a Star Wars Academy, majd 2008-ban belekóstolhattunk az Erő Sötét Oldalába is a Force Unleashed 2008-as, és a Force Unleashed 2010-es megjelenésével.

Az Electronic Arts (EA) 2013-ban megszerezte a Lucasfilm videójátékok jogait, ami sokáig nem tett jót a franchise-nak, hiszen a cég törölte a „1313” kódnevű játékprojektet, amelyben az eredeti mandalore-i fejvadász: Boba Fett kalandjaiban vehettünk volna részt, illetve beszántotta azt a cím nélküli open world akciókalandot, amelynek először Amy Hennig, majd az Assassin’s Creed játékokról elhíresült Jade Raymond volt a vezetőfejlesztője. Ezek helyett a közösségi, többjátékos módra kihegyezett Star Wars: Battlefront első és második részét jelentette meg az amerikai cég és bár az utóbbinak volt egy hagyományos, egyjátékos játékmódja, de az rövid és felejthető alkotás volt a főjátékon belül.

Az Electronic Arts által most kiadott Star Wars Jedi: Fallen Order viszont a videójátékipar igazi nagy „visszatérése”, ugyanis a hangsúlyosan történetorientált, és nem a többjátékos módra kihegyezett akció-kalandjáték manapság már ritka, minta a fehér holló.

A játék főszereplője: Cal Kestis, a Star Wars franchise buktatóihoz is hasonlóan, túlélte Palpatine legendás Order 66 parancsát. Ifjú hősünk azóta folyton bujkál, mint szerelőmunkás, „melós srác” a Bracca nevű bolygón. Nem csak a Császárság inkvizítorai elől rejtőzködik, hanem saját démonjai elől is, de hiába is szeretné, nem tud megszabadulni sem múltjától, sem az emlékeitől. Aztán mégis eljön számára az „ébredés” és a nagy kaland, ahogy a hagyományos, egyjátékos Star Wars külsőnézetes akciókalandjáték számára is itt lehet a megújulás kulcsa, hiszen a Fallen Order tényleg jó játék.

A játék sztorijáról általában véve elmondható, hogy bár hagyományos elemeket használ, mégis van annyira színvonalas, mint a J.J. Abrams filmek története (sőt, sokak szerint jobbnak is tekinthető – attól függően, hogy ki mennyire van kibékülve az utolsó filmtrilógia minőségével.)

Mint videójáték, a hozzáértők számára túl sok újdonságot a Fallen Order nem tudott felmutatni: többnyire más hasonló alkotásokból merített ihletet. Akár a műfajteremtő fantasy akció Dark Souls-ban itt is rendkívül nehéz a játék, továbbá kemény védekezésen alapul minden összecsapás, illetve a Jedi-meditáció után „felélednek” a már megölt ellenfelek. Cirkuszi akrobaták módjára ugrálunk és mászunk fel mindenféle falfelületre, hasonlóan a PlayStation konzolokon legendának számító Uncharted-részekhez, illetve a harmadik nagy klasszikus: a Prince of Persia jól ismert oldalazó falon futását is viszontláthatjuk a Fallen Orderben. Nem találta fel tehát a spanyolviaszt a Respawn akció-kalandja sem, de az egyszeri Star Wars-rajongó és gamer legalább örülhet, hogy annyi év mellőzés után egy összességében jól kidolgozott, korrekt játékot kaphat a Star Wars Jedi: Fallen Order tekintetében. 

Pár creditért többért

 A kiterjesztett Star Wars-univerzum másik új jövevénye, a Jan Favreau rendezte The Mandalorian tévésorozat első évadja, amely egy Boba Fett-ről mintázott, tetőtől talpig űrpáncélba öltözött fejvadász kalandjait meséli el. Míg a Star Wars moziszéria a mesék, az űroperák és a klasszikus fantasy-k stílusát követte, a Zsivány Egyes pedig részben a Bioware szerepjátékokra, részben a Piszkos tizenkettőre is emlékeztető, komplexebb történet volt, addig a The Mandalorian sok része elég egyértelműen olyan klasszikus spagetti westernekre emlékeztet, mint Sergio Leone dollártrilógiája.

A főszereplő egy kiismerhetetlen, sztoikus fejvadász figura, aki kocsmákban és lebujokban verekedve, vagy a vadnyugati kisvárosokhoz hasonló helyszíneken pisztolyát előrántva játszi könnyedséggel és eleganciával intézi el ellenségeit. Ismerős ez a figura? Nem csoda: Pedro Pascal névtelen fejvadásza ugyanis Clint Eastwood western karakterét idézi: a „Név nélküli emberre” („The Man With No Name”) emlékeztet. A Mandalorian Névtelenje emellett épp oly szarkasztikus és „zsákmányaival” is ugyanolyan kegyetlen, mint Eastwood westernhőse, illetve a legrázósabb célpontokat is bevállalja – persze csak jó pénzért. Mindjárt az első rész elején is A Jó, a Rossz és a Csúf vagy a Pár dollárral többért című westernekre emlékeztető módon kapja el célpontjait és intéz el mindenkit, aki az útjába áll és ez a motívum többször is visszatér majd az évad nyolc részében. Sergio Leone filmes stílusjegyei más téren is tetten érhetők a Mandalorianban. A dialógusokat ugyanaz az egyszerű megfogalmazás és nagyszerűen eltalált, száraz humor jellemzi, mint az egykori olasz rendező filmjeiben.

Mivel a sorozat részei negyven percnél ritkán hosszabbak, ezért ebbe az időintervallumba kell belesűríteni a történéseket, így a fontosabb események és az akció egy pillanatra sem lankadnak. Az első évad zömében nincs is idő hosszabb dialógusokra, vagy a karakterek jellemét, fontosabb tulajdonságait és viszonyulását a sorozat univerzumához nagyon részletesen bemutatni. Nagyritkán láthatunk olyan jeleneteket, amely a főhős múltjába enged bepillantást, viszont a sisakját szinte végig viselő „Mando” azért morálisan sokkal inkább összetettebb és ennek köszönhetően szerethetőbb karakter is, mint Boba Fett, akit egyébként George Lucas saját bevallása szerint Clint Eastwood hézagosan felskiccelt fejvadász klónjának szánta még a Birodalom visszavág forgatókönyvéhez. A főhős története a Mandalorian első évadjának legutolsó részében teljesedik ki, amikor a sorozat készítői végre olyan információkról lebbentik fel a fátylat múltjával, származásával kapcsolatban, amelyről korábban csak utalásokat, egészen rövid, szándékosan zavaros jeleneteket láthattunk.

A Mandalorian ugyanakkor szinte az egész évad során nagyon egyszerű történeteket mesél el, kritikusabb elemzések szerint a videójátékok leegyszerűsített sémájára felhúzva: csupán egy küldetést és pár főküldetést kell végrehajtani, mielőtt Mando az éppen aktuális sorozatrész végén elrepülne űrhajóján az állandóan vele lévő, rendkívül „cuki” „Baby Yodával”, akiből mára a közösségi média igazi mémet gyártott.

Ahogy maga Mando (Boba Fett mintájára) a Clint Eastwood-féle westernhős esszenciája, úgy „Baby Yoda” külsejét, mozgását, gesztusait és mimikáját is úgy alakították ki, hogy alapvetően rezonáljon a „cukiskodásra” fogékony nézőben, miközben előhívja a többé-kevésbé rejtett szülői ösztönöket – különösen a női nézőknél. Ez a sorozatnál egyébként az Erő hatásos trükkjeként hat, hiszen míg a macho westernfilmek férfisztereotípiáit, a sztoikus, cinikus, állandóan sisakot viselő hős karaktere leginkább a férfiközönségnek szól, addig az aranyos kis Yoda a nők anyai ösztöneire apellál és teszi vonzóvá számukra is a sorozatot. 

Mit hoz a jövő? 

Miközben a Skywalker-család története hivatalosan lezárult a Skywalker korával és újabb trilógiára, vagy a Zsivány Egyeshez és a Solo: Egy Star Wars történethez hasonló spin-offra a közeljövőben nem számíthatunk, addig természetesen a kiterjesztett univerzum más médiumokon egyáltalán nem fog eltűnni.

Videójátékos fronton egyelőre még biztos információk nincsenek, pusztán annyit lehet tudni, hogy a Fallen Order fejlesztői már álláshirdetéseket adtak fel „a Star Wars univerzum iránt rajongó” fejlesztőknek, így elég valószínűnek tűnik, hogy az első rész nagy sikere után készül már a folytatás.

Az Electronic Arts korábban szerencsétlen üzleti és játékmechanikai döntéseket hozott a két Battlefront közösségi játékkal kapcsolatban, melyekkel oly mértékben lejáratta a franchise-t, hogy meg nem erősített pletykák szerint a Disney már fontolgatta, hogy másik kiadóval köt megállapodást a Star Wars-univerzum videójátékos adaptációjának kizárólagos jogáról. A Star Wars Jedi: Fallen Order azért is fontos mérföldkő az EA szempontjából, mert ezáltal megszilárdította pozícióját a Disney-nél.

A filmsorozatok terén a Mandalorian sikere minden bizonnyal „megágyazott” a Disney Plus további sorozatainak, sőt, már biztosan lehet tudni, hogy készül az Obi-Wan tévésorozat is: ezt a Disney elnöknő Kathleen Kennedy nagy nyilvánosság előtt is megerősítette Ewan McGregornak. Emellett már az is közismert, hogy a Zsivány Egyesből ismert Cassian Andor kalandjaiból sorozat készül Diego Luna főszereplésével.

Az Erő tehát továbbra is a Star Wars univerzummal marad: a George Lucas által a hetvenes években kiagyalt sci-fi, fantasy mesevilág változatlanul él és virul a 2020-as években is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/02 42-43. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14427