KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
   2019/május
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Wittman fiúk az Orfeumban Történelmi filmek: Boldog békeidő
• Kovács Ágnes: Piros, fehér – szürke A Fényes szelek színdramaturgiája
• Kincses Károly: Turától Bombayig Sára Sándor fotográfiái
• Szekfü András: Társ és koronatanú Hamvassy Anna és a Balázs Béla-hagyatékok
• Kránicz Bence: Kitaposott ösvények Friss Hús
BIOMOZI / GENETIKA
• Borbíró András: Isten munkaasztalán Biohekkerek hajnala
• Sághy Miklós: Zöld filmek Hódosy Annamária: Biomozi
• Sepsi László: Testképzavar Charles Burns: Black Hole
ÚJ RAJ
• Huber Zoltán: A fal adja a másikat Neil Marshall
WESTERN-LEGENDÁK
• Kovács Patrik: Elvadult tájon gázolok A Ranown-ciklus westernjei
• Varga Zoltán: Józanító haláldal Kultmozi: Rio Bravo
• Vízkeleti Dániel: Józanító haláldal Kultmozi: Rio Bravo
REBELLIS KLASSZIKUSOK
• Varga Dénes: A tisztánlátás bátorsága Elio Petri
FILMZENE
• Pernecker Dávid: Murphy jéghideg könnycseppjei Film/zene: Basil Poledouris
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Újratervezés Graz
TELEVÍZÓ
• Kovács Bálint: Szex, hazugság, pedofilia Neverland elhagyása
• Roboz Gábor: High concept Katja Blichfeld – Ben Sinclair: High Maintenance
• Benke Attila: A kis cézár felesége Alvilág
KRITIKA
• Baski Sándor: Lehetnél te is Mi
• Lichter Péter: Karibi dadaizmus Túltolva
• Kránicz Bence: A rája költészete Manta Ray
MOZI
• Varró Attila: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
• Barkóczi Janka: Három egyforma idegen
• Fekete Tamás: A szavak ereje
• Kolozsi László: A hűséges férfi
• Pazár Sarolta: Szívek királynője
• Kovács Kata: Erdei boszorkány: Tűzpróba
• Vajda Judit: A gyermek
• Huber Zoltán: Brightburn – A lángoló fiú
• Tüske Zsuzsanna: Csaló csajok
• Baski Sándor: Bosszúállók: Végjáték
DVD
• Pápai Zsolt: A gyűlölet, amit adtál
• Benke Attila: Hannah Grace holtteste
• Géczi Zoltán: A kokainkölyök
• Nagy V. Gergő: Kedvencek temetője
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

A magyar képregény hónapja

 

Május 12-én rendezik a 15. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivált. Minden évben ekkor adják át az előző év legjobb magyar képregényeinek járó Alfabéta-díjat és az inkább életműdíjként számon tartható Korcsmáros Pál-díjat. Adódik a lehetőség, hogy pótoljuk a Papírmoziban még nem tárgyalt, Alfabéta-esélyes képregények bemutatását, és a Korcsmáros-díj új gazdájáról is szóljunk.

Utóbbi elismerést idén Farkas Lajos kapta, akit a magyar olvasók csak néhány évvel ezelőtt fedezhettek fel maguknak, noha évtizedek óta rajzol. Igaz, régebben inkább karikatúrát vagy storyboardokat készített, csak a kétezres években tett próbát a képregénnyel, és akkor sem Magyarországon. Farkas a külföldi piacokra dolgozik: előbb Futaki Attila tuskihúzója és társrajzolója volt amerikai sorozatokban, majd Franciaországban önállósodott. Főleg történelmi képregényeket bíznak rá, ezek közé tartozik a magyarul nemrég megjelent Akasztottak balladája is. Farkas egy olyan sorozatba kapcsolódott be, amelynek koncepciója alternatív történelmi helyzetek kidolgozására épül. Az írók, Duval és Pécau ebben a részben azt járják körbe, hogyan alakult volna a világtörténelem, ha a 15. század nagy pestisjárványai által megtizedelt Franciaországot leigázzák a mali birodalom seregei. A posztkoloniális elméletek iránt érdeklődő olvasóknak – tegyük fel, hogy itthon is egyre többen vannak ilyenek – igazi csemege az Akasztottak balladája, ugyanis itt megfordulnak az európaiak „felsőbbrendűségét” nyomatékosító, hagyományos szerepek. Afrika a civilizáció legerősebb bástyája, Botticelli is inkább Timbuktuba teszi át a székhelyét a dögszagú Firenzéből.

Az írók izgalmas gondolata, hogy az újraosztott nagyhatalmi pozíciók a nemek közötti különbségeket is átírják. A történet főhőse egy női zsoldosvezér, a szűznek nevezett Jeanne, aki egy mali főúr testőramazonjával összeállva bocsátja áruba a szolgálatait. Egyszerre ismerős és idegen középkori világot építenek az alkotók, amelyben az válik érdekessé, hogyan illeszthető össze a történelmi kalandregény férfi hősök és szerzők által dominált zsánere a felforgatott politikai és társadalmi helyzettel. Farkas Lajos pedig lenyűgöző aprólékossággal és alapossággal dolgozza ki a Földközi-tenger vidékén játszódó cselekmény minden elemét, a tájaktól a mór stílusú épületeken át a figurák egyéni vonásaiig. A realisztikus rajzstílus legnemesebb hagyományait képviseli, olyan látványhatásokat teremtve, amelyek éppen részletgazdagságuk miatt válnak már-már irreálissá – a halálra készülő katona szemében tükröződő hősnő képkockája egyszerre szül drámai erejű pillanatot, és hívja fel a figyelmet a rajzoló fölényes mesterségbeli tudására.

 

Egy kicsit sajnáljuk, hogy Farkas nem a magyar piacra dolgozik, mert akkor komoly konkurenciát kapnának a Kittenberger alkotói a hazai történelmi kalandképregények között. Így viszont Somogyi György, Dobó István és Tebeli Szabolcs sorozata egyeduralkodó a műfajban. Második, A hiána átka című kötetük mutatja meg igazán, milyen alapos kutatómunkát végeztek a szerzők: a több szálon futó, steampunk-elemekkel dúsított cselekmény olykor nehezen követhetővé válik a szereplők és a helyszínek kavalkádjától. Még szerencse, hogy a kötetvégi jegyzetek eligazítanak abban, ki kicsoda és hol jár éppen. Tebeli bátor oldalkompozícióit kissé túltelítik, túlzsúfolják a tiritarka színek, de kétségtelen, hogy mindez hozzájárul az egyéni fantáziavilág kidolgozásához. Várjuk a befejező részt.

 

Egészen más stílust követ Hegyi Olivér bemutatkozó képregényében. A szerző készítette a tavalyi év legjobb magyar animációs rövidfilmjét, és a Take Me Please-ben megismert alkotói világ, a trash képi esztétikájának és a finom érzelmi, lélektani rezdülésekre fogékony narrációnak a párosítása a Dia című kötetben is visszaköszön. A trash-t nyugodtan értsük úgy, hogy Hegyi rajzai rondák, de legalább következetesen azok, és a Diát olvasva egy idő után azt vesszük észre, teljesen mindegy, hogyan néznek ki a figurák, mert az érzelmei kifejezésével bajlódó hősnő rajza hiteles. Mindazonáltal Hegyi a rengeteg (apró betűs!) szöveggel igencsak próbára teszi olvasóját, és egyértelmű, hogy egyelőre csak próbálgatja a képregény formanyelvét. De a tehetségéhez nem fér kétség, és a Diával kíváncsivá tett, hogyan fedezi fel magának a képregényt legközelebb.

 

Fred Duval – Jean-Pierre Pécau – Farkas Lajos: Akasztottak balladája. Fekete-fehér, puhafedeles, 120 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.

Somogyi Görgy – Dobó István – Tebeli Szabolcs – Bárány Áron: Kittenberger II. – A hiéna átka. Színes, puhafedeles, 56 oldal. Kiadó: OneWay Media.

Hegyi Olivér: Dia. Fekete-fehér, puhafedeles, 136 oldal. Szerzői kiadás.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 64-65. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14086