KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
   2019/április
MAGYAR MŰHELY
• Vincze Teréz: A nők éve Filmrendezőnők a magyar filmben
• Kovács Ágnes: Vörös tapétán tengerkék virágok A Szindbád színdramaturgiája
• Hirsch Tibor: Azt üzente… Mit is? Magyar történelmi filmek: 1848-49
• Benke Attila: Thriller és történelem Szász Attila-portré
REBELLIS KLASSZIKUSOK
• Nagy V. Gergő: Amikor a kurva leveri a poharat Nicolas Roeg (1928-2018)
• Varga Zoltán: Vér és piros esőköpeny A Ne nézz vissza! és a giallo
• Vágvölgyi B. András: Luk a lelken Mak (1932-2019)
ÚJ RAJ
• Lichter Péter: Roncsköltészet, neonfényben Harmony Korine
LEGENDÁS ZSÁNERFILMESEK
• Géczi Zoltán: Tűzben edzett rendező Ringo Lam (1955-2018)
MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
• Borbíró András: Gép testben ép lélek Mesterséges intelligencia
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: Apa, anya, űrháború Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga
• Szép Eszter: Apa, anya, űrháború Brian K. Vaughan – Fiona Staples: Saga
PANORÁMA
• Gerencsér Péter: Kertektől a közügyekig Új szlovák dokumentarizmus
FESZTIVÁL
• Csákvári Géza: Tévedések végjátéka Berlin
HATÁRSÁV
• Zalán Márk: Szabadon álmodni David Lynch – Kristine McKenna: Aminek álmodom
• Kránicz Bence: A lynchesláda titkai David Lynch: Small Stories
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Utánuk a tűzözön Brexit: Háborúban mindent szabad
• Huber Zoltán: Hatalommániák Billions (Milliárdok nyomában)
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Most van most Carpe diem
• Margitházi Beja: Élet és halál a kriptában Üres lovak
• Gelencsér Gábor: Az Éden: keletre Látomás
STREAMLINE MOZI
• Roboz Gábor: Eszmény vagy halál Jimmy Chin – Elizabeth Chai Vasarhelyi: Free Solo
MOZI
• Alföldi Nóra: Egon Schiele: A halál és a lányka
• Pethő Réka: Mary Shelley
• Benke Attila: Egy ország, egy király
• Varró Attila: Családi bunyó
• Kovács Kata: Bocsáss meg, kedvesem!
• Barkóczi Janka: Egy fiú hazatér
• Sándor Anna: Életem értelmei
• Kránicz Bence: Marvel Kapitány
• Fekete Tamás: Claire Darling utolsó húzása
• Baski Sándor: Pezsgő és macaron
• Roboz Gábor: Interjú Istennel
• Pazár Sarolta: Itt járt Britt-Marie
DVD
• Benke Attila: A férfi mögött
• Kovács Patrik: Torta
• Géczi Zoltán: Így ne legyél elnök
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Vörös, nagydarab és a pokolból jött

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bocsáss meg, kedvesem!

Kovács Kata

Plaire, aimer et courir vite – francia, 2018. Rendezte és írta: Christophe Honoré. Kép: Rémy Chevrin. Szereplők: Pierre Deladonchamps (Jacques), Vincent Lacoste (Arthur), Denis Podalydès (Matthieu), Sophie Letourneur (Isabelle). Gyártó: Les Films Pelléas. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 132 perc.

 

Franciaországban mostanság minden évre jut legalább egy LMBTQ-tematikájú, fesztiválsikerre ítélt művészfilm, a 2017-es 120 dobbanás percenként után Christophe Honoré (Anyámat!, Csak a szex) filmje szerepelt a 2018-as cannes-i versenyprogramban, mely ugyancsak a kilencvenes évekbeli AIDS- és HIV-őrület idejére kalauzol. A Bocsáss meg, kedvesem! párdarabjának is tekinthető, szintén modern filmes formavilágú és a fülledt erotikát középpontba helyező Idegen a tónál sztárja, Pierre Deladonchamps ezúttal egy párizsi írót alakít, aki egy nála jóval fiatalabb fiúval keveredik fájdalmas szerelmi viszonyba.

A Szólíts a neveden-féle divatos vintage-világot erőteljes, hidegen kék vizualitással kiegészítő Bocsáss meg, kedvesem! elsősorban a lelki és szexuális értelemben is felkavaró viszony ábrázolásában jeles, de kiváló a meleg szomszéd, a haldokló ex és az író kisfiának mellékszála is. Az üzenetrögzítők, a szüntelenül szívott Lucky Strike és folyton nyitva lévő borospalackok harminc évvel ezelőtti világa erőteljes teátralitással párosul Honoré filmjében, az irodalmias dialógusok, a magaskultúrára tett percenkénti utalások, a megszólaló korabeli pop-számok és operarészletek, a plakátra kívánkozó, grafikus kompozíciók tovább erősítik ezt a hatást. A túlnyújtott játékidő és a végeláthatatlanul hosszú, drámai ívet ritkán követő dialógusok azonban néhol már nem csak a néző, de még a színészek érdeklődését is elvesztik. Coming out, nemi úton terjedő betegségek, felnövés, múlandóság, beteljesületlenség, vágyakozás, ügyetlen szexualitás – a tematika zászlóvívői pontosan ugyanezeket a motívumokat vonultatják fel az Utolsó napjaimtól (Ozon) az Adèle életéig (Kechiche), Honoré munkája azonban hozzáadott érték és valódi mögöttes tartalom tekintetében a gyengébbek közé tartozik: inkább csak stílusos, de középszerű melodráma.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14063