KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
   2017/július
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: És az óra ketyeg Történelmi filmek, átmeneti idők – 2. rész
• Morsányi Bernadett: Szenvedély a celluloidon Beszélgetés Magyar Dezsővel – 2. rész
• Várkonyi Benedek: A látható történet A nevezetes névtelen
• Várkonyi Benedek: Az élet bölcsésze Beszélgetés Katona Zsuzsával
• Csákvári Géza: „Megmutatjuk a félelmeinket” Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Kránicz Bence: Magyarország szuperhőse Jupiter holdja
CANNES
• Gyenge Zsolt: Kabardok a Croisette-en Cannes
A FANATIZMUS KORA
• Győri Zsolt: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Rigely Ádám: Határtalan korlátoltság Fanatizmus a filmvásznon
• Szíjártó Imre: Sevdah Szélső értékek a délszláv filmben
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Perzsia hercege Darius Khondji
ÚJ RAJ
• Roboz Gábor: Megbízható mesélők Zal Batmanglij és Brit Marling
SZÍNÉSZLEGENDA
• Gervai András: „Ártatlan, mint egy ragadozó” Marlene Dietrich
• Huber Zoltán: Hidegvér és irónia Roger Moore (1927 – 2017)
KÍSÉRLETI MOZI
• Szalay Dorottya: Politika és erotika Testképek
KÖNYV
• Sárközy Réka: A valóság feltérképezői A befogadó kamera
• Szekfü András: Másképp kellett volna Lehet másképp – Szécsényi Ferenc operatőr
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: A kecske árnyéka Michael Hastings: Az operátorok
• Baski Sándor: Szereptévesztés War Machine
KRITIKA
• Buglya Zsófia: A hullámvasút utasai Mérgezett egér
• Stőhr Lóránt: Meglátta Out
• Varró Attila: Szupermodell Wonder Woman
MOZI
• Baski Sándor: Az óra
• Benke Attila: Elválaszthatatlanok
• Vajda Judit: A sóher
• Sepsi László: K.O.
• Alföldi Nóra: Oltári baki
• Kovács Kata: Romazuri
• Varró Attila: Kisvárosi gyilkosok
• Huber Zoltán: Volt egyszer egy Venice
• Tüske Zsuzsanna: Baywatch
• Margitházi Beja: Swingerklub
• Kovács Gellért: Élesítve
• Andorka György: A múmia
DVD
• Pápai Zsolt: Álmatlanság
• Géczi Zoltán: Gyalog galopp / Brian élete
• Pápai Zsolt: A kék lagúna
• Varga Zoltán: Hudson Hawk

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A sóher

Vajda Judit

Radin! – francia, 2016. Rendezte: Fred Cavayé. Írta: Laurent Turner és Nicolas Cuche. Kép: Laurent Dailland. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Dany Boon (Gautier), Laurence Arné (Valerie), Noémie Schmidt (Laura), Patrick Ridremont (Cédric). Gyártó: Jerico. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 89 perc.

A hegedűművész François Gautier-nek csak egyetlen rossz tulajdonsága van, de az olyan meghatározó, hogy rányomja a bélyegét nemcsak az ő egész életére, de társas kapcsolatai miatt másokéra is. A címben is jelzett fukarság szélsőséges esetben olyan szinten torzítja az ember szociális életét, hogy azt mindenképpen érdemes műalkotásban megörökíteni – nem véletlenül szentelt már Molière is drámát a témának. Fred Cavayé társíró-rendező vígjátéka nem a Molière-komédia adaptációja, hanem saját történet, amely az alaphelyzetből eredő jellemkomikum mellett további ötletekkel is megörvendezteti a nézőt. Kifejezetten frappáns például az a csavar, hogy Gautier rögtön két friss kapcsolatban is megmérettetik, és mindkettőben más-más, egymástól egészen eltérő színben tűnik fel a sóhersége.

Cavayé eddig főként akcióthrillerekkel jelentkezett (ő jegyzi A következő három nap eredetijét és a Visszakézbőlt), de ami a műfajváltással sem változott, hogy új művének is kiválóan megírt a forgatókönyve: a fent említett erényeken kívül ez olyan apróságokban is megmutatkozik, mint a szokásos ruhapróbálós-öltözködős jelenet megcsavarása vagy a Ragyogás egyik leghíresebb jelenetének zseniális újragondolása.

A főszerepet hozó Dany Boon pedig nem egyszerűen lubickol a szerepben, hanem felnő hozzá. Boont eddig is tehetséges komikusként ismerhettük, de jórészt vicces blődlik elrajzolt szerepeiben tündökölt. Most egyszerre tud kacagtatóan szórakoztató maradni, és közben sikerül megragadnia a figura jellemhibáját, sérülékenységét, sőt jellemfejlődését is.

Az erre specializálódott forgalmazóknak köszönhetően mostanság rengeteg francia filmet láthatunk, és akadnak köztük jelentéktelenek és súlytalanok is. A sóhert nézve azonban a néző örömmel csettinthet a nyelvével, hogy ezek a franciák bizony még mindig tudnak filmet csinálni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13284