KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/május
KUROSAWA 100
• Lajta Gábor: Filmalkímia Kurosawa, a mozgóképfestő
• Báron György: A vasút kapujában Rashomon-variációk
SKANDINÁV VÉR
• Klág Dávid: A dán døg Nicolas Winding Refn
• Szalkai Réka: Egy vérbeli szerencsejátékos Beszélgetés Winding Refn-nel
• Schubert Gusztáv: Svéd para Niels Alden Oplev: A tetovált lány
• Pintér Judit Nóra: Belső pokol Lars von Trier: Antikrisztus
ANIMA-TREND
• Varga Zoltán: Összeraklak, szétszedlek A gyurmafilm paradoxonai
• G. Kovács László: Lázadás, szürrealizmus, szabadság Beszélgetés Jan ©vankmajerrel
• Roboz Gábor: Szörnysimogató Dean DeBlois - Chris Sanders: Így neveld a sárkányodat
• Zalán Vince: Mentőöv nélkül? Beszélgetés M. Tóth Gézával
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Múltnak mámora Berlin
TELEVÍZÓ
• Ruprech Dániel: Az FBI titkos ügyei X-akták; A rejtély
• Schreiber András: Démon képében Női látnokok
• Baski Sándor: A jegesmedvék nem azok, aminek látszanak Lost-kultusz
KÖNYV
• Varga Zoltán: Műfaji képeskönyvek 101 horror film…; 101 sci-fi film…
KRITIKA
• Csillag Márton: Szívükben bomba van Jean-Pierre Jeunet: Micmacs – (N)agyban megy a kavarás
• Vajda Judit: Apáról fiúra Mátyássy Áron: Átok
• Barkóczi Janka: Filmforgalmazás 2.0 Helyzetek és gyakorlatok
MOZI
• Forgács Nóra Kinga:
• Nevelős Zoltán: Revans
• Géczi Zoltán: Brooklyn mélyén
• Baski Sándor: 52-es történet
• Barkóczi Janka: Sivatag virága
• Varró Attila: Tébolyultak
• Vajda Judit: Kínai lány
• Sepsi László: Vinyan – Az elveszett lelkek
• Tüske Zsuzsanna: Kedves John
• Roboz Gábor: Emlékezz rám
• Fekete Tamás: Titánok harca
• Alföldi Nóra: Túl jó nő a csajom
• Gelencsér Gábor: Kígyótojás
• Salamon Tamás: (500) nap nyár
• Varga Zoltán: Pillangó úrfi
• Alföldi Nóra: The Great Buck Howard – Tökéletlen trükk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kedves John

Tüske Zsuzsanna

Dear John – amerikai, 2010. Rendezte: Lasse Hallström. Írta: Jamie Linden. Kép: Terry Stacey. Zene: Deborah Lurie. Szereplők: Channing Tatum (John), Amanda Seyfried (Savannah), Richard Jenkins (Mr. Tyree), Henry Thomas (Tim). Gyártó: Screen Gems / Relativity Media. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 105 perc.

Úgy tűnik, az Álomgyár könnyfakasztásért felelős részlege a mai napig képes csalhatatlan érzékkel kiválasztani azokat a bestseller írókat, akiknek sorai nem csupán a papírra, de a gyöngyvászonra öntött érzelemáradat kedvelőit is kielégíthetik. Az 1998-as Üzenet a palackban filmes adaptációja óta Nicholas Sparks is azon kiváltságosok közé emelkedett, akiknek szirupos üvegét Hollywood időről időre szívesen csapolgatja. A romantikus melodrámák filmre álmodásához, persze megfelelő iparost is kell találni, ami a legújabb adaptáció esetében papírforma szerint sikerült: Lasse Hallström – amellett, hogy az érzelmi húrok egyik élvonalbeli pengetője – filmjeinek olyan visszatérő elemei is egybevágnak Sparks motívumkészletével, mint a gyerek-szülő viszony nehézségei, különös tekintettel az apa-figurára.

A Kedves John esetében sincs ez másképp: John, a fiatal katona kettesben él különc, magába forduló apjával, aki megszállott érmegyűjtő és hobbiján kívül más – fiát is beleértve – nem is foglalkoztatja. John éppen eltávozását tölti, amikor találkozik az angyali Savannah-val, akivel szinte azonnal egymásba szeretnek. Úgy tűnik, semmi – még a fiú hivatásából adódó távolság – sem szakíthatja szét a köztük lévő erős köteléket, azonban idővel világossá válik, hogy a kötelességtudat és a lelkiismeret akár pusztító erővé is formálódhat, ha a szerelemmel áll szemben.

A Sparks-féle alapanyag ezúttal is magában hordozza azt az alapelemet, amely egyfajta régimódi felhangot kölcsönöz a romantikus történeteknek: ez az írás, illetve a levelezés motívuma. Számos regényben jutnak kulcsszerephez a levelek (Üzenet a palackban, Éjjel a parton), vagy feljegyzések (Szerelmünk lapjai) – a Kedves John esetében is hasonló a helyzet, hiszen a cím maga is egy kifejezés, amelyet azoknak az asszonyoknak vagy lányoknak a szakítólevelére használnak, akik mégsem hajlandók az örökkévalóságig hazavárni csatatérre rendelt szerelmüket. Műfaji tekintetben az eredeti mű sokkal inkább hű követője a klasszikus melodrámai mintáknak, mint a Hallström-féle gyávára szelídített verzió, hiszen a rendező a sűrű masszával odatapasztott, új zárójelenet révén csak az édes ízt cukrozta tovább, a keserűt végül száműzte.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/05 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10177